Tarsolyosok X. Országos Találkozója

Budakalász Faluház, 2008. október 19.

A rendezvényt Csabai János nyitotta meg és vezette le. Az idei találkozót Mátyás király emlékének szentelték, így emlékezve meg királlyá koronázásának 550. évfordulójáról. Nem feledkeztek meg azonban az októberi évfordulóról sem, mécsest gyújtottak az 1956-os forradalom hőseinek emlékére.
A rendező Nyers Csaba Károly bevezető szavaiban kiemelte, hogy múltunk olyan kincs, amit meg kell őriznünk, mert csak így lehet jövőnk.
A rendezvényhez kapcsolódott Szolgai István grafikusművész kiállítása a Faluházban. A művész 17 évet élt Svédországban, ahol (többek között) a svéd hagyományőrzés keretében Edda dalokat illusztrált. Hazatérte után Nyers Csaba közvetítésével került kapcsolatba a magyar hagyományőrzőkkel. Munkássága két területet ölel fel: hagyományőrző és alkalmazott grafika. Grafikái aprólékosak, de tiszta rajzúak, amelyeken jól látszanak a mozdulatok. Őseink életének, viseletének és mintakincsének hiteles ábrázolására törekszik.
A nap során érdekes előadásokat hallgathattak a Faluház nagytermét teljesen megtöltő érdeklődők. Simonné Wildner Judit a gyógyító böjtről beszélt, Csáji László Koppány a hunokat követte ázsiai útjukon, Bíró András Zsolt a kazahsztáni madjar törzs genetikai vizsgálatának eredményeibe avatott be, Pető Imre az ősmagyar nyelvet elemezte, Géczy Gábor pedig arra bíztatott, hogy emeljük fel a fejünket.

Nagyon meglepő dolgokat hallottunk Rostás Lászlótól, aki Lehel kürtje és a Szent László legenda ikonográfiai azonosságát vizsgálta. A csensztohovai Fekete Madonna képen Zách Klára arcvonásait vélte felfedezni, aminek megértéséhez a szkíta ősvallást hívta segítségül. Őseink ugyanis, ha nagy fájdalom érte őket, összemetélték az arcukat. Ilyen értelemben a madonna arcán lévő vágásokat (amit hivatalosan a husziták vandalizmusának tulajdonítanak) a Zách családot ért borzalmak magyaráznák (tehát nem a kép sérült meg, a két vágás a gyász jele, ősi szkíta jel). A képet a bűnbánó Nagy Lajos adományozta a pálos rendnek (szemben a hivatalos orosz-bizánci eredettel). Az ún. Lehel kürt valójában szövetségkötéskor használt ivókürt: ezt a szkíta aranylemez éppúgy bizonyítja, mint a Képes Krónika ábrázolása. Áldást iszunk: fenékig! Aki kiönt belőle a földre, az nem a mi műveltségünkhöz tartozik. A szkíták még háborút is indítottak ez miatt. A miniatúrán látható aranyozott kürt koronázáskor használt királyi klenódium, az Árpádokkal kötött szövetség jelképe, ezért csak az Árpád-ház kihalásáig élt. Nagyon érdekes a karaszkói Szent László falkép ciklus és a kürt ábrázolásainak, továbbá a botoló tánc motívumainak egybevetése. Az előadó egyértelműnek látta, hogy mind a három ugyanannak az ősi kultúrának a terméke. Végezetül arra kérte a hallgatóságát: "Higgyük el, hogy a kürt a miénk, hogy szent tárgy és hogy a koronázási szertartás része".
Az előadások közti szüneteket Benkő Péter szavalatai, Istók Csenge Lídia székely meséje és Róka Szabolcs gitárjátéka színesítette.
A következő Tarsolyos találkozó ugyanitt lesz, 2009. március 8-án.