A rádpusztai hun üst másolata

A magyar hagyományőrzők lelkében óriási örömünnep volt, amikor 2006-ban az autópálya építése előtti régészeti feltárás során a Balatonlelle melletti Rádpusztánál egy majdnem teljesen ép hun bronzüstöt találtak. Nyilván másokéban is, már ha egyáltalán tudomást szereztek róla. Mert a jelentőségéhez méltó hírverést azért nem kapott. Csak az tudhatott róla, aki tudatosan vadászott az ilyen jellegű hírekre. Bezzeg a németek azonnal lecsaptak rá és diadalmenetben vitték körbe a múzeumok kiállítótermeiben. Miután végigjárta nagyjából ugyanazt az utat, mint egykori gazdái és használói (mintha a történelem az üstök esetében is ismételné önmagát, micsoda történet már ez is!), hozzájuk hasonlóan visszatért somogyországi hazájába és azóta a kaposvári múzeum üvegvitrinében várja hódolóit. Aki nem téved (bocsánat: zarándokol) el arrafelé, az bizony nem hall felőle semmit (legalábbis a Somogyi Hírlap azóta nem írt róla és a múzeum honlapján sem említik).

Legalábbis ez így volt mostanáig. Mert a lelkes hagyományőrzőknek hála, most (2011. tavaszán) újjászületett (vagy mondjuk talán úgy, hogy ikertestvére született?). Elkészítették saválló rozsdamentes acélból az eredetinél kissé nagyobb, 100 literes másolatát és Nyers Csaba 60-ik születésnapját kihasználva neki ajándékozták. Csaba azután annak rendje-módja szerint felavatta és hadrendbe állította. Méghozzá nem is akármilyen különlegességgel, hiszen elsőnek szürke marhából készült borsos tokány (igazi magyar alapanyagból igazi magyar étel és ráadásul igazi bió csemege!) főtt benne. De természetesen nem maradhatott el a már hagyományosnak mondható medvehagymás zöldséges köleskása sem.

Ami a rádpusztai hun üstöt összetéveszthetetlenné teszi, az a hun üstök között egyedülálló díszítése: a pereme alatt körbefutó farkasfogazás. Amikor az eredeti előkerült, még egy jelentős újdonságot hozott: égésnyomokat találtak rajta. Ez segíthet közelebb kerülni a nagy rejtély megoldásához: annak idején vajon főztek benne, vagy áldozati ételt tárolására szolgált? Ismereteink ugyan még hiányosak, de úgy tűnik, hogy a hunoknál nem az ételáldozat elhelyezése volt szokásban, hanem az ételáldomás elfogyasztása. Ehhez pedig főzni kellett. Talán erre utal a díszítése is. Feltételezhető, hogy a felső része (a korona) a felső világot, az alsó része pedig (ahol az étel fő és ahol a lángnyelvek nyaldossák) az alsó világot jelképezi.

Ezt az üstöt (is) kétszer kellett kiásni. Először a földből, másodszor pedig a feledés homályából. Mert ha a földből átviszik a múzeumba, akkor csak a tárolási helye változott (Persze a második helyen azért sokkal jobb helyen van!). A történészek és a régészek valószínűleg még sokáig el fognak azon vitatkozni, hogy vajon mire is használhatták annak idején ezeket az üstöket. Addig is a hagyományőrzők jóvoltából a rádpusztai hun üst is elfoglalhatja végre méltó és jól megérdemelt helyét úgy a magyar nép történeti emlékei között, mint a mindennapi életünkben és megkaphatja azt az ismertséget és megbecsültséget is, ami egyébként sokszorosan kijár neki. (Annyival azért tartozunk az igazságnak, hogy korábban is készült már róla másolat. Német- és olaszországi vendégszereplése idején ez helyettesítette a kaposvári múzeum tárlójában.)

A képsorozat 2011. május 28-án, a másolat avatásán készült, Nyers Csaba telephelyén.

Die Nachahmung der hunnische große Bronzekessel von Radpuszta

Dieser hunnische große Bronzekessel wurde zweimal ins Leben gerufen. Zum ersten Mal im Jahr 2006, als die Archäologen gefunden haben. Dann im Jahr 2011, als seine Nachahmung fertiggestellt wurde. Sein Material ist rostbeständiger Stahl (das ist von Bronze ursprünglich), und sein Inhalt ist genau 100 Liter (Original ist kleiner). Ja, und es kann man sich berühren! Sogar Gebrauch zu kochen. Und Csaba Nyers tut es. Es wurde feierlich in Betrieb genommen.

Ein dekoratives Muster hat dem Kessel unter dem Rand, was einzigartig unter den hunnischen Kesseln. Diese Muster heißt auf Ungarisch "Wolfzähne" und sind sehr oft verwendet, sogar in Fahnen. Vermutlich haben unsere Ahnen damals das Lebensmittel nicht geopfert, sondern haben geehrt. Dafür mussten sie vorher kochen. Zwar streiten die Forscher noch darüber, wir erhalten diese Gewohnheit jedoch weiter aufrecht.

Mit dieser Nachahmung kann der hunnische große Bronzekessel von Radpuszta in unserem täglichen Leben wieder hereingehen.

The copy of the hunnish cauldron of Radpuszta

This hunnish cauldron was brought to life twice. For the first time in 2006, when the archeologists have found. Then in 2011, when his copy was finished. His material is rustproof steel (this is original from bronze) and his contents are exactly 100 liters (original is smaller). Yes, and it one can touch! Even to cook use. In addition, Csaba Nyers do it. It was put into operation solemnly.

A decorative pattern has the cauldron under the edge, what unique under the hunnish cauldrons. This pattern is called in Hungarian "Wolf's teeth" and is very often used, even in flags.

Presumably have not sacrificed our ancestors at that time the food, but have honored. For it, they had to cook for the first time. Indeed, the researchers still argue about it, we maintain this custom, however, further.

With this copy, the hunnish cauldron of Radpuszta can enter in our everyday life again.

/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\

*** ~450 *** 2006 *** 2011 ***