907-
-2007
1100 nyilat az 1100 évért!
1100 Pfeilen für 1100 Jahren!
1100 arrows for 1100 years!
Nyílzápor 2011
A magyar hagyományőrző íjászok V. találkozója
Árpád nagyfejedelem (kb. 845 - 907) tiszteletére
Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark
2011. június 25.
Pfeil-Hagel 2011
5. Treffen der ungarischen traditionellen Bogenschützen
zur Ehre des Großfürsten Arpad (c. 845 - 907)
Nationaler Historischer Gedächtnispark Ópusztaszer
25. Juni 2011
Arrow hail in 2011
5. Meeting of the Hungarian traditional archers
to the honour of the Grand Prince Arpad (c. 845 - 907)
National Historical Memorial Park Ópusztaszer
25. June, 2011
Honalapító őseink emléke
Ópusztaszer felé haladtunkban egy különös emlékmű mellett vezet el az utunk. Hét óriási méretű nyílvessző van befúródva egy zsombékos-lápos terület közepén álló kis dombocskába. Mintha egykoron itt élt óriások hagyták volna hátra örök emlékezetül. Pedig nem. Ez a mi őseink emléke, akik nem voltak ugyan óriások, de olyan óriási tettet hajtottak végre, ami ugyancsak megérdemli az örök emlékezetet. Olyat, amit több mint egy évezred multával sem sikerült semmissé tenni, pedig de sokan dolgoztak rajta...
Honalapító őseink emléke ez. A nyílvesszők ma is úgy állnak ott, ahogy őseink otthagyták őket. Legalábbis első ránézésre ez az érzésünk. Pedig a valóságban csak 1100 évvel később állították oda őket a lelkes utódok. Aztán hogy a gyártástechnológiával volt a baj, vagy a lelkes utódok utódai hanyagolták el a karbantartását, nem tudni. Az idő vasfoga mindenesetre - fogalmazzunk így - patinával látta el őket. Így a mai látogató azzal az érzéssel távozhat, hogy egy ősi emlékművet fedezett fel a mocsár közepén...
A látvány valóban lenyűgöző, a hangulata szavakban vissza nem adható. Egy emlékművet úgy képzelünk el, hogy egy nagyváros beton- és kőtengerének közepén, márvány talapzaton, bronz szobor áll. Nyugat-Európában ugyanis ez a szokás. Ez azonban a sztyeppék fiainak tökéletes emlékműve. Stílusában legalább annyira elüt a nyugati népek emlékműveitől, mint a puszták népeinek élete a nyugati népek életétől. És ezért jó. Mert egyedi és hiteles.
Talán nem szokás ilyesmit mondani, de feltétlen meg kell dicsérnünk az idő vasfogát is, mint társszerzőt. Nem tudni meddig fog még háborítatlanul dolgozni rajta, hiszen már jelen állapotában is tökéletesre fejlesztette az alkotók munkáját. A nyugatiak mindig erős nosztalgiával látogatják az ókori romokat, sőt, néha még mű-romokat is építettek. Ezt az érzést itt most mi is átélhetjük, a saját múltunk vonatkozásában. Valaha így nézhetett ki hazánk földje: víz, nádas, madarak, felhők örök nyugalma és végtelensége. És őseink természethez alkalmazkodó életmódja, ami után csupán csak néhány földbe fúródó nyílvessző emléke maradt.
Nem bontották meg a természet örök rendjét.
Denkmal für unsere Ahnen der Landnahmezeit
Unterwegs nach Ópusztaszer, führt unsere Weg neben ein seltsames Denkmal weiter. Es erinnert uns an unsere Landnehmende Ahnen und wurde 1996 (im 1100-ste Jahrestag) errichtet. Die sieben Pfeile symbolisieren die sieben Stämme, die damals unsere Heimat gegründet haben. Es weiht stark von dem Westeuropa übliche Denkmäler ab. Es geht nicht über die Ewigkeit der Marmor und Bronze in der Mitte eine Stadt, sondern die Ewigkeit der Sumpf, Wasser, Schilf, Vögel und Wolken, in der Mitte der Steppe (der ungarischen Puszta). Es ist also erst 15 Jahre alt, aber sieht älter aus. Die Natur hat darin geholfen. Die Westeuropäer haben Sehnsucht nach Ruinen aus dem Altertum. Wir können denselben hier in unserer Vergangenheit fühlen.
Monument for our ancestors of the time of the conquest
The country road to Ópusztaszer, continues beside an amazing monument. It reminds us for our ancestors of the time of the conquest and was established in 1996 (in the 1100-th anniversary). The seven arrows symbolize the seven tribes that have founded at that time our native country. Strongly differs from Western Europe usual monuments. It goes not about the eternity the marble and bronze in the middle a town, but the eternity the marsh, water, reed, birds and clouds, in the middle of the steppe (the Hungarian Puszta). It is only 15 years old, but looks older. The nature has helped in it. The West Europeans have longing for ruins from the antiquity. We can feel the same here in our past.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az ötödik Nyílzápor
Der fünfte Pfeil-Hagel / The fifths arrow hail
Immár ötödik alkalommal sereglettek össze a Kárpát-medence minden szegletében nagy lelkesedéssel készülő íjászok Ópusztaszerre, a hagyománnyá vált nagy eseményre, a Nyílzáporra.
A Nyílzápor a pozsonyi csatára, és ezzel Árpád fejedelemre emlékezik. Mind a megemlékezésektől általában, nem áll távol tőle a jelképes számokra való törekvés sem. Már a létrehozásakor kiadták a jelszót, hogy "1100 nyilat, az 1100 évért", aminek teljesítéséhez el kellett érni az 1100 fős íjászlétszámot. Ettől kezdve a létszám alakulása kiemelt figyelmet kapott. A modern gondolkodásmód betörésével aztán már csak idő kérdése volt, hogy a világ legnagyobb íjász együttlövéseként a Guinness-rekord kísérlet ötlete is felmerüljön. Szólnak érvek mellette is és ellene is.
Mindenesetre álljanak itt az elmúlt öt év "Nagy Íjászhadainak" pontos létszámai: 2007: (776 íjász); 2008: (1238 íjász); 2009: (1620 íjász); 2010: (1587 íjász); 2011: (1394 íjász). Az eseményt átélőkhöz természetesen még hozzá kell számolnunk az ugyancsak lelkes kísérőket és nézőközönséget is (alkalmanként 4-7 ezer fő).
Lengyel vendégek már tavaly is meglátogatták az eseményt, de idén már az összlövéshez is felsorakoztak az Emlékpark vezetőjének társaságában.
Látványos a nyelvi fejlődés is. Fokozatosan újabb szavakra találunk rá, lassan kialakulnak a megfelelő megnevezések. Olyan szavakat alkottunk (ástunk elő), amiket még "aláhúz a helyesírás ellenőrző" (bár nem mindet, pedig de szép modern-kori válogatási szempont lehetne!), mert nem ismeri őket: összlövés, együttlövés, tüzesíjászat, tüzesnyíl, íjászhad, tizedvezető, vesszőválogató, közvetett célzás, ejtett lövés, ívelt lövés, zengőhegyek, gyújtóvesszők, nyílfelhő. Ilyen fogalmak jönnek be a köztudatba, mint pl. "ismeretterjesztő X. századi harci jelenet", "hadi jellegű kísérletezés", "hadi hagyományfelelevenítő", "közösségi hadisátor". A lövések után összegyűjtött nyílveszők szétválogatási helyét valaki találóan a Nyílzápor "zarándokhelyének" nevezte. Lassan talán nem ártana kerítenünk egy nyelvészt, hogy az új szavak helyesírását pontosabbá tehessük.
Ma már általánosan elterjedt szokás, hogy hagyományőrzőként határozzuk meg magunkat. Valaki azonban felvetette, hogy a hagyományt nem megőrizni, hanem megélni kell. Akkor tehát a hagyomány megélőivé kellene válnunk?
Faragó Csaba a Nemzeti Íjászközpont szakmai koordinátora szerint a rendezvény mostanra jelképpé vált, és a Kárpát-medencében rendkívüli változásokat indított el a történelmi íjászatban. A program jelentősége abban áll, hogy évről évre összegyűlnek az íjászok Ópusztaszeren, és emlékeznek a történelmi eseményekre meg arra, hogy milyen volt egykoron magyarnak lenni. De ugyanígy vélekednek a részvevők is. "Kicsit bele tudtuk képzelni magunkat őseink életébe, milyen érzés lehetett számukra ez." "Kimondhatjuk: hagyományt teremtett a sok íjász és a szervezők, a Nyílzápor betölti szerepét a nemzeti érzelmeit vállalók körében." "A Nyílzápor alkalmat ad a tények megismerésére, terjesztésére és az értelmes eszmecserére, ami külön haszon és öröm. Aki akar és képes erre, az tanulhat belőle. Aztán lesz saját józan esze, hogy a lényeget kikövetkeztesse."
Bármennyire is lelkesek vagyunk a rendezvény kapcsán, nem hallgathatunk el néhány észrevételt sem. A pozsonyi csatát rendszeresen egy autóparkoló mellett rendezik meg, így a harcosok parkoló autóbuszok és villanyoszlopok tövében vívják ezeregyszáz évvel ezelőtti harcukat. Nem könnyű helyzet, hiszen a körülmények adottak, de mégis iszonyatosan kiábrándító. Persze a partvonalról bekiabálni könnyű, de legalább valami aprócska törekvést látnánk a nem odavaló tárgyak elrejtésére.
Kicsit zavaró, hogy a táborban együtt táboroznak az ellenfelek. Így aztán a tábori képeken magyarként jelennek meg azok, akik a csatában bajorként, vagy legalábbis a bajor oldalon vesznek részt. Persze tudom, ez nehéz kérdés, hiszen nem elég szegényeknek, hogy igaz magyar hagyományőrző létükre az ellenség (ráadásul a vesztes ellenség) szerepét kell eljátszaniuk, most még a táborból is kitiltanánk őket... (Mindenesetre Magyar Attila igen dicséretes módon külön megköszönte azon segítők részvételét, akik vállalták az ellenség szerepét.) Ideje lenne már német hagyományőrzőket beszervezni és azokat elverni!
A jurta tábor
Das Jurte-Lager / The Yurt-Camp
Hivatalos nevén: "X. századi vitézek haditábora". A korszakra jellemző hadisátrakból, jurtákból, zászlókból, kordékból, hordókból és egyéb díszletelemekből kialakított történelmi életmód rekonstrukciós táborkép (nyílkészítés, kardkovácsolás, korhű étekkészítés, csatára szerelkezés, egymással, viaskodó - játszó harcosok...). Kissé bonyolultnak tűnő célkitűzés, aminek legfőbb erénye az, hogy meg is valósult. Láthattuk a korabeli haditábor életképeit, bajvívás szemtanúi lehettünk és megszemlélhettük a magyar vitézek viseleteit és fegyverzetét a maga "természetes közegében".
A szervezők által oly makacsul kívánt élethűséget és természetes közeget az élet aztán oly mértékben felülírta, amire szervezők úgysem lennének képesek. Akit véletlenül a mohácsi vitézek jurtája felé vittek a lábai, az bizony még egy lánykérésnek is szemtanúja lehetett. Bár "korhű" lányrablásra nem volt szükség, mert a fiatalok már 2 éve együtt erősítették a csapatot. Mindenesetre a lánykérést mindjárt eljegyzés is követte, a vitéz harcos egy szép gyűrűvel jegyezte el a boldog leányzót. Bár túl sokáig nem örülhettek a boldogságuknak, hiszen indulni kellett a csatába...
A Nyílzápor hivatalos megnyitására hagyományosan az Árpád emlékműnél, az ősök tekintete előtt került sor.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Íjászok sorakozója és kivonulása a csatamezőre
Der Appell und Marsch der Bogenschützen zum Schlachtfeld
The roll and marsh of the archers to the battlefield
A sorakozó minden évben felemelő élmény, hiszen ekkor látjuk meg egymást igazából, ekkor örülünk egymásnak. Mindenki felveszi az ünnepi ruháját, magára ölti harci felszerelését, majd beáll a tizedzászló mögé és elvonul a gyülekező helyre, gyakran kísérőzene hangjaira. A magukra adó csapatoknak még jelmondatuk is van: "Tiszteljük a múltat és éltessük tovább!"
Nagyon hosszúra nyúló gyülekező (minden egyes percét alaposan ki kell élvezni, hiszen egy teljes esztendeig vártunk rá) után lassanként minden csapat elfoglalja a helyét a sorakozónál. Nagy ilyenkor az örömködés, hujjogás, tülkölés. Különösen csodálatos, amikor többen egyszerre fújják meg a kürtjüket. Az azonos hangmagasság következtében a kürtök hangja együtt lebeg, úgy hogy az emberek gyomrában is érezni lehet a rezgést. Végre elindulunk. A bevonulás során minden szem az íjászokra szegeződik. Ezért és az együttlövés öröméért jön ide ez a sok íjász. Ruhák, páncélok és fegyverek kavalkádjában gyönyörködhetnek azok, akik eljöttek megnézni az 1580 íjászt.
Végül a fergeteges hangulatban lévő íjászhad saját zászlai alatt, tizedenként, nagy tülkölés közepette kivonult a csatamezőre.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A nyílzápor
Der Pfeil-Hagel / The arrow hail
A pozsonyi csata
Minden nyílzápornak megvan a maga újdonsága. Először tavaly előtt jelentek meg lovasok, tavaly pedig már közelharcba is bocsátkoztak a gyalogosokkal (ráadásul baleset nélkül). Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy sikerült hazai viszonyok között egyedülálló módon bemutatni egy korhűségre törekvő, X. századi csatajelenetet. Az idén egy ismeretterjesztésre törekvő nagy hadijelenettel, egyfajta történelmi előadással bővült a program, ami ismét a pozsonyi csata egyik ütközetét elevenítette meg, új térbeli díszletek előtt. Tavaly a pozsonyi vár fala adta a hátteret, most a Dunai átkelésnél táborozó nyugati had tábora jelent meg, a szekereikkel, sátraikkal és a közülük kirontó harcosokkal. Rájuk támadt a magyar lovasság, majd hamarosan fegyveres közelharci tömegjelenetek bontakoztak ki, lovasok és gyalogosok összecsapásaival. Mindezt a felsorakozott íjászoknak tétlenül kellett végignézniük. Ahogy egy szemtanú fogalmazott, "a lovasok száguldása láttán íjász szeme nem maradt szárazon. Megdobogtatta mindenkinek a szívét az előttünk elvágtató lovasok látványa. Sokunknak bizsergett a tenyere, hogy a hátráló magyarokat megsegítsük egy oldalirányú támadással."
A pozsonyi csata felidézése a Nyílzáporok visszatérő és elmaradhatatlan eseménye, hiszen kitűnően alkalmas a korabeli harcmodor bemutatására. Fontos azért is, mert egyrészt be kell pótolnunk a történelemtanítás hiányosságait, másrészt fel kell hívnunk a figyelmet az első nagy honvédő csatánkra és Árpád nagyfejedelem példamutató szerepére. Miután 907-ben az egyesített nyugati seregek a magyarok kiirtását kapták parancsba, Pozsonynál meg kellett őket állítanunk! Érthető, hogy a győztes csata után őseink nem kívánták többször elviselni egy ilyen sereg létrejöttét és támadását. Ezért ezután minden évben volt területőrző hadjáratunk, ami egyrészt felderítés volt, másrészt jelezte, hogy itt vagyunk, erősek vagyunk. Ezeket nevezik a céhbeli történészek lekezelő módon "kalandozásoknak". Pedig amíg ez gyakorlat élt, addig nem ért bennünket újabb támadás. Több mint egy évszázadig nem volt ellenség a területünkön. Ezzel szemben Szent István államának a megalakulása után szinte azonnal megkezdődtek ellenünk a nyugatiak hadjáratai!
A csatajelenet után következtek az íjászok, akik a nyugati hadat vették cél alá folyamatos nyilazásokkal. Ezzel kezdetét vette a nyílzápor! Minden íjász összesen hét vesszőt lőtt el, hatot célzott lövésben (forgásból és ejtett lövésben), a hetediket pedig a nyílfelhőben.
Forgásban lövés
Először a "pergőtűz" azt mutatta meg, milyen lehetett az ostromlottak számára, amikor a magyar hadak folyamatos nyíláradat alatt tartották őket. Ennek során a felsorakozott hadak első sorában állók kilőtték nyilukat, majd hátrafutva a második emberek léptek helyükbe és ők is lőttek. Ezzel a módszerrel folyamatosan biztosított volt a tűzerő.
Ejtett lövés
A lövés idei újdonságaként (hadi jellegű kísérletezés) kipróbáltuk az ejtett lövést (más szóval: ívelt lövés). Ennek lényege, hogy (a modern kori aknavetőkhöz hasonlóan) a nyílvesszőt nem a cél felé, hanem meredeken fölé lőjük, hogy aztán fölülről szinte függőlegesen beleessen (szaknyelven megfogalmazva: tudatos felkészüléssel, az elemek kihasználásán alapuló, közvetett célzás révén elért, szándékosan felülről érkező találat). Nem rossz ötlet, mert így az ellenségnek döntenie kell, hogy az egy szem pajzsával az oldalról vagy a fölülről jövő vesszők ellen védekezzen. Ugyanakkor nem mindennapi teljesítmény úgy kiszámítani a lövés erejét és irányát, hogy pontosan a célba (jelen esetben ez egy szekér volt) essen. Gyakorlatlan sereg saját magát is lenyilazhatja! (Egy íjász megfogalmazása szerint: Eddig megtapasztalhattam milyen az, amikor én lövök rá valakire; idén azzal a tapasztalattal is gyarapodhattam, milyen az, amikor rám lőnek!) Sokan a szelet vádolták az ártalmas beavatkozásáért, de még így is voltak szép számmal találatok, sőt több hölgynek is sikerült! Az egész nagyon érdekes és látványos volt, lehet találgatni, mi lesz a folytatás? Ez a szekérre ejtett lövés talán csak egy bevezető gyakorlata volt annak, amikor a hátsó sorok közvetett "területtüzet" adnak le, mialatt az első sor közvetlenül támadja a célt? Mai szóval élve "aszinkron nyílzápor" kipróbálása következik?
Együttlövés
A szervezők azt kérték, hogy idén minden íjász legalább hét nyilat hozzon. Korábban 3 kellett a forgásban leadott célzott lövésekhez és 3 az összlövés során megvalósuló nyílzáporhoz. Most pluszban hármat szántunk az ejtett lövésekhez és csak a hetedik maradt az összlövésre. Ez sokakban keltett hiányérzetet, mert úgy érezték, hogy a Nyílzápor lényege veszett el. Míg a forgásban lövés és az ejtett lövés úgymond csak egy egyéni íjász kihívásnak számít (távcélt, álló alakot végeredményben otthon is lőhetnénk), addig az együttlövés az maga a tényleges Nyílzápor. Sokan vallják: az az érzés, ahogy a nyílvesszőm mellett útjára indul 1500 másik, nos, ez pótolhatatlan és megunhatatlan, és bevallottan ezért járok a Nyílzáporra. Eddig minden évben a Nyílzápor volt a csúcs, továbbra is jó lenne erre 3 vesszőt szánni. A nézőknek is látványos, én is erre várok egész évben.
A leglátványosabb azért még így is az 1 lövésből álló nyílzápor volt, amikor az 1580 résztvevő egyszerre feszítette meg íját, és lőtte ki nyílvesszőjét hangos csatakiáltás közepette. Fergeteges látvány volt, ahogy elsötétült az ég a rengeteg nyílvesszőtől. Az ellenséges zászló körül minden talpalatnyi helyen vessző meredt ki a földből. Félelmetes még csak elképzelni is, hogy milyen hatással lehetett az ellenségre, amikor a mostani vesszők hatszorosa (1 tömény) borította be felette az eget. Az örömujjongás határtalan volt. Hol itt, hol ott, hangzott fel a "Hujj-hujj-hajrá"! Eljött a kivonulás ideje. Minden íjász boldogan maradt volna, ha még egyszer végig lőhette volna újra a nyílzápor elemeit.
Az együttlövés csúcspontjaként végül több száz lángoló vesszőből álló nyílzápor pusztította volna az ellenség táborát (és Ópusztaszer környékét), de ez más alkalomra halasztódott.
A narrátor
Egy ilyen tömegrendezvényen folyamatosan tájékoztatni kell a közönséget az események menetéről. Nem mindegy azonban, hogy ki áll a mikrofon előtt. Azért lássuk be, ez is egy szakma. Idén igyekeztek ehhez is megtalálni a megfelelő embert. Olyan ember kellett, aki tud érthetően beszélni, képes azonosulni a témával és a lóról sem esik le. Így esett a választás Sasvári Sándorra, aki keményen állta is a sarat, bár mintha az egész világ összeesküdött volna ellene. Baj volt a hangosítással, fújt a szél, ujjongott a tömeg, a lovát pedig elkapta a nyugtalanság. Ennek ellenére végig kitartott a ló hátán és kisebb-nagyobb bakikkal ugyan, de megküzdött a szokatlan feladattal.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A Nyers Csaba tized emlékképei
Die Erinnerungsbilder des Csaba Nyers Zehnte
The reminiscent pictures of the Csaba Nyers tenth
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|