Kurultaj 2010

III. Magyar törzsi gyűlés

Bugac, 2010. augusztus 6-8.

Kurultaj 2010 / 3. Ungarische Stammesversammlung
6-8. August 2010

Kurultay 2010 / 3th Hungarian Tribal session
August 6-8, 2010

A Nagy Kurultaj

Ez időrendben már a harmadik Kurultaj, az elsőt Kazahsztánban rendezték 2007-ben, a másodikat pedig Bösztörpusztán 2008-ban. Míg az első kettő a magyarországi magyar és a kazahsztáni madjar törzsek közös gyűlése volt, a mostanira már széles körben érkeztek a rokon népek küldöttségei, ezért kezdték el Nagy Kurultajként is emlegetni. Másik változás az elnevezésben, hogy sorszámozás helyett kezd elterjedni az évszámos megnevezés (az olimpiákat is így nevezik, mert így könnyebb beazonosítani őket). Ugyanakkor az alcím nem tűnik túl pontosnak, hiszen nem csak magyarok vettek rajta részt, talán szerencsésebb lenne a nép helyett a helyre utalva magyarországi törzsi gyűlésről beszélni. Vagy külön sorszámozni a magyarországi és a rokon népeknél tartott törzsi gyűléseket.

Két évvel ezelőtt, az első magyarországi Kurultajon állapodtak meg abban, hogy megkísérlik a világ összes, türk-hun eredettudattal rendelkező nemzetét összehozni egy találkozóra. Az idén aztán valóban nagy előrelépés történt, mert sikerült sok közeli és távoli rokonnépet összegyűjteni és a magyarság is nagyobb számban jött el, mint az előzőre.

A többéves felkészülés és a hírverés eredményeképpen mindenki valami nagyra számított. Az is lett. A szervezők az előző Kurultaj óta szorosabbra fűzték a kapcsolatokat az kazahsztáni madjar törzzsel, s elkezdték azt kiépíteni a többi rokonnéppel is. Az idei évben 12 nép 240 képviselőjét hívták meg összesen 10 országból (kazakok, azeriek, törökök, bulgárok, baskírok, üzbégek, kirgizek, türkmének, tatárok, ujgurok, jakutok, mongolok), de voltak "nem hivatalos" küldöttek is, például Japánból. Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke (és a térség országgyűlési képviselője) lett a Kurultaj fővédnöke.

Beszámolónk írásakor nehezen tudjuk kerülni a felsőfokú jelzők használatát, de vigyáznunk kell, mert remélhetőleg lesz még a jövőben is Kurultaj és arra is tartalékolnunk kell belőlük. De nézzük, hogyan fogalmazták meg a Kurultaj lényegét a résztvevők.

Ahogy mondani szokták, most néhány napig Bugac volt a türk-hun világ központja. De ez nem csak egy néhány napos ünnep volt, hanem egy hosszú út első lépése. Egy nagy közös építő munka, amelyben az azonos értékeket valló közösségek együtt dolgoznak, küzdenek és összekovácsolódnak. Ahol örömteli szívvel ünnepelhetnek a magyarok és a távoli vidékekről érkezett rokonok, példát mutatva országnak-világnak és a jövő nemzedékeknek!

A Nagy Kurultaj célja a magyar és a rokon sztyeppei lovas nomád kultúrák bemutatása, a magyar nemzetrészek összetartozás érzésének erősítése és a kapcsolatok ápolása a rokon lelkületű népekkel. Tisztelgés a mindannyiunk közös hagyományában élő nagy és tisztelt ősök előtt, mint Attila, Baján kagán, Madjar baba, Karcig batir.

Ez nem rendezvény, hanem ünnep. Három nap révület. Most minden a hagyományőrzésről szól. Arról, hogy tudatosodjon bennünk, miféle kincseket is rejt régi magyar kultúránk, amelynek szinte lehetetlen feltárni minden egyes elemét, a bugaci rendezvény azonban alkalmat kínál jó néhánynak a megismerésére.

A bugaci puszta három napra a rokon gyökérzetűek "világközpontja" lett. Itt minden a keleti törzsi hagyományok hasonlóságáról szólt. Meg a sztyeppei lovas nomád rokon kultúrákról. És arról, hogyan kell emlékezni az ősökre, az őket megillető méltósággal. Fontos a közös "nyelv" - a múltbéliek becsülése. És az ősi hitvilág tisztelete.

Megmutathattuk a világnak, hogy a rokonnépeink - bármely messze is legyenek a világban - büszkék arra, hogy a magyarok rokonai, hiszen szép számmal eljöttek a velünk való találkozóra. Jó volt a magyar pusztában együtt lenni, és tudatosítani, hogy nem vagyunk egyedül mi magyarok, s a rokon népek tisztelete talán gyógyír arra a Kárpát-medencei népirtó gyűlöletre, melyet az utóbbi időben mi, magyarok itt megélünk.

Hosszú évtizedek után, a Kárpát-medencei magyarság újra átélheti az összetartozás felemelő és magasztos élményét. A Kurultaj példát mutat hazaszeretetből és a lelkekben újra gyújtja a magyar testvéri szeretet lángját! A "kurultaj" szó törzsi gyűlést jelent. Az ősi magyarok is tartottak törzsi gyűléseket, amelyekre a korabeli (főleg arab és bizánci) történeti források is utalnak. És ezt most felelevenítettük, visszatértünk őseink útjára.

A Kurultaj a Magyar Nemzet egységét fejezi ki. A Kurultaj a magyar nemzeti hagyomány legrégebbi, de már bizonyosan magyarnak mondható gyökereiig nyúlik vissza. Megemlékezik Árpád nagyfejedelemről és ünnepli a Haza megteremtőit. A keletről érkező magyarok kultúrája a sztyeppei lovas nomád kultúrában gyökeredzik, és ezen keresztül kapcsolódik a közép- és belső-ázsiai terület számos népének a hagyományaihoz.

A magyarság tudatában mindig megvolt az ázsiai származás mítosza. Eredetkutatásunk irányát azonban jobbára nem a tudományos meggyőződés, hanem a hitviták határozták meg. A kizárólagos finnugor elmélet mostanság vereségre áll: régészeti, antropológiai, néprajzi, nyelvészeti kutatások rajzolják az új képet. Egyre több kutató vallja a szkíta hagyományokat őrző, közép-ázsiai "törökös" népességekkel való rokonságot. A Kurultaj remek alkalom az őstörténet kutatása ürügyén új kapcsolatokat építeni, barátságokat kötni, örülni a közös eredetnek, de tisztelni az eltérő vonásokat is. Miközben ezen munkálkodunk, akaratlanul is egyre szorosabb kötelék keletkezik közös gyökerű népeink között, és ez nagyon pozitív hozadéka a nagy törzsi gyűléseknek.

Voltunk. Életre szóló élmény volt! Hihetetlen sokat kaptunk a rendezvénytől érzelmileg, lelkileg, látványilag! Szívet melengető volt látni és megtapasztalni, milyen sokan vagyunk, akiknek jelent valamit magyarnak lenni, jelent valamit hagyományaink ápolása! Szívből remélem, hogy egyre többen és többen leszünk azokkal szemben, akiknek ez nem más, mint "túlzott magyarkodás"! Vallom, hogy helyeknek is lehet szellemisége, amit megérez az ember. Ismételni tudom csak magam, erőt, tisztességet, erkölcsöt, célokat, egy bátor, harcos nép szellemét éreztem ott. Itt olyan embereket láttam, éreztem, amilyenek azok a régiek lehettek.

Der Große Kurultaj 2010, Bugac/Ungarn

Kurultaj bedeutet Einheit. Die Bewahrer der alt-ungarischen Traditionen, der madjarische Stamm Kasachstans und die Gesandten der verwandten Völker feiern zusammen, und mit der Ehre erinnern sich an die großen Vorfahren. Der Große Kurultaj macht mit dem Geist des ersten Kurultaj 2007 weiter, es ist Salut die großen und geehrten Vorfahren wie Attila, Bajan kagan, Madjar baba, Karcig batir, welche im Gedächtnis der Ungarn und der verwandten Völker leben. Der Kurultaj hat von Ungarn während dieser Tage das Zentrum der Welt des Hunne-Türken getan.

The Great Kurultaj 2010, Bugac/Hungary

Kurultaj means unity. The keepers of the Old-Hungarian traditions, the madjarische tribe of Kazakhstan and the envoys of the related nations celebrate together, and with the honour remember the big ancestors. The Great Kurultaj continues with the spirit of the first Kurultaj in 2007, it is salute the big and honoured ancestors like Attila, Bajan kagan, Magyar baba, Karcig batir, which live in memory of the Hungarians and the related nations. The Kurultaj has done from Hungary during these days the centre of the world of the Hun-Turk.

A jurta tábor

Das Jurte-Lager / The Yurt-Camp

Ahol törzsi gyűlés van, ott tábornak is lennie kell. Az idei gyűlés helyszíne Bugac település külterülete, a Kiskunsági Nemzeti Park határa, szikes pusztás, futóhomokkal és ősborókásokkal tarkított vidék. Itt épült fel egy egyedi történelmi hangulatot árasztó, nomád-kori tábor (szállás). Nem szanaszét álló jurtákat láttunk, hanem nádfonat kerítéssel bekerített, kapukkal (és a kapufélfáknál őrséggel) ellátott szabályos táborokat. A táborokban pedig folyt a mindennapos élet. Karbantartották a fegyverzetet és a ruházatot, gyakorolták a fegyverforgatást, főztek, étkeztek (cseréptálból fakanállal), beszélgettek, készülődtek, jöttek és mentek. Pont úgy, mint régen.

És küzdöttek az időjárás viszontagságaival. Mert az nem volt kegyes hozzánk, az idén is kijutott az esőből bőségesen. A jurták remekül beváltak a száraz közép-ázsiai sivatagokban, de a nedves éghajlatot valahogyan nem annyira szeretik. Ezzel a gonddal nyilván őseink is szembesültek, de jó is lenne tudni, vajon hogyan oldották meg?

Az Ősök Sátra

A jurta táborban állították fel az Ősök Sátrát, ezt a kegyeleti jurtát (amelyet egyébként a kiskunmajsai Balogh Sándor, Balogh Ákos és csapata készített), amelyben az idei Kurultaj egyik különlegessége és leglátogatottabb kiállítása volt. Itt tiszteleghettek a látogatók a saját őseik előtt. (Hogy megadják a módját, a jurta előtt még díszőrség is állt!) A látogatók megértették az üzenetet, és nem úgy tekintettek rá, mint múzeumi kiállításra, hanem mint ravatalra. Sokan letérdeltek, amikor beléptek...

Modern antropológiai arcrekonstrukciós eljárások segítségével helyreállították és gipszbe öntötték a Bene vitéznek elnevezett harcos arcvonásait, így bárki "szembenézhetett" vele (vagyis a saját ősével). Ezen kívül kiállítottak egy eredeti (a feltárás állapotának megfelelő) lovas temetkezéses sírt, valamint a hun, avar, magyar és kun viselet és fegyverzet rekonstruált darabjait (színarany kaftán díszeket, aranyozott lószerszámokat és díszeket, a félegyházi tarsolylemezt, stb.). A tárlatot a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusai és a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum régészei készítették elő, a kecskeméti Katona József Múzeum és a kiskunhalasi Thorma József Múzeum szakembereinek segítségével.

A jurtában lévő tablókiállítás egyik része "Az Ősök nagy útja - embertani ismereteink a honfoglalókról" címet viselte és Bartucz Lajos antropológus munkássága nyomán foglalta össze, amit őseinkről a csontok alapján megtudhattunk. Amikor Európa találkozott velünk, nem igen tudta, kik is lehetünk egyáltalán. A helyzet azóta annyiban változott, hogy ma már mi sem tudjuk. Legalábbis a különböző tudományterületek - ahogyan finoman fogalmazni szokták - nem teljesen azonos válaszokat adnak. Bartucz a X. századi temetők csontmaradványait hívta meg tanúskodni. Elemezni igazából csak a nagyobb sírszámú temetőket érdemes. Ezekből az derül ki, hogy a sűrűbb erdőkkel jellemezhető területeken a népesség europid. Ezen köznépinek is nevezett temetők hosszú agykoponyájú europid népességéről elképzelhető, hogy a csatlakozott népek csontjait rejtik. Figyelembe véve, hogy ennek a koponyatípusnak a jelenléte a római kor előtti időkig nyúlik vissza, egyfajta őslakosságot is sejthetünk ezen halottak között. A ligetes, ártéri területek népessége jelentős részben europo-mongoloid, eredete nagy valószínűséggel egészen a Közép és Belső Ázsiai sztyeppövezetbe is elvezet. Joggal feltételezhetjük, hogy ezen sírokban nyugszik "Árpád népe". Az europo-mongoloid jellegzetességgel rendelkező népek embertani jellegei máig nagy számban vannak jelen hazánk történelmi viharoktól kevésbé sújtott területein és ott, ahol kevesebb volt a későbbi betelepítés. Ezek a jellegek máig jelzik a keleti nomád népek egykori nyugati határát. A jelképes koponyalékelések többsége is ezekhez a temetőkhöz köthető, de ez már átvezet bennünket a kiállítás másik részéhez.

Bartucz vizsgálatai azt mutatták, hogy a koponyákon nagyon gyakran figyelhetők meg mongoloid elemek, ugyanakkor nagyon ritka a tiszta, igazi mongoloid koponya. Úgy találta, hogy a csontleletek nagy többsége két típusba, a turanid és a keletbalti rasszba sorolhatók be, melyekre jellemző, hogy az europid és mongolid rasszkör érintkezési határán keletkeztek, és így mindkettő jellegzetességeit mutatják. Megfigyelései alapján felvetette, hogy a keletbalti elem inkább az ugor, míg a turanid inkább a török elemmel kapcsolatos. Úgy vélte, hogy a magyarok a letelepülésük után elindultak az intenzív rasszkeveredés útján, ez azonban kiegyensúlyozott volt és végül elvezetett egy magyar típus kialakulásához, a turanid rassz hazai hajtásához, amit ő alföldi típusnak nevezett el.

A tablókiállítás másik része az őseink embertani hagyatékának legjellemzőbb sajátosságai között szereplő sebészi koponyatrepanációkkal foglalkozott. Ennek során az agykoponya egy része került eltávolításra annak teljes vastagságában. Ez a koponyaüreg megnyitását eredményezte. A beavatkozás bizonyos esetekben (pl. sérülés) életmentő volt. A korabeli gyógyítók szakértelmét nem vitathatjuk, mert az esetek döntő többségében a gyógyulás reakciómentes volt. A megfigyelhető remek gyógyulási arányt a nyugati orvostudomány a XX. század közepéig nem tudta megközelíteni sem.

A koponyák vizsgálatakor egy jellegzetes koponyaseb ismétlődő előfordulását figyelték meg a kutatók. A szabályos alakú sérülések a koponya külső felszínének szándékos kikaparásával, illetve kimetszésével keletkeztek, ezekkel a műtétekkel sosem nyitották meg a koponyaüreget. A beavatkozást jelképes koponyalékelésnek, más néven szimbolikus koponyatrepanációnak nevezzük. A műtét szándékáról megoszlik a szakemberek véleménye, legvalószínűbben gyógyító és/vagy beavatási szokás lehetett. Az érintett területek fertőtlenítését bizonyosan nagy gondossággal és szakértelemmel végezték el, mivel utólagos gyulladás nyomát csak nagyon ritkán lehet megfigyelni.

Zelt der Ahnen

Ein Ausstellung, wo man mit seinem Ahnen treffen kann. Das ist eine Jurte für den Pietät vor den Toten Ahnen, wo Gräber mit Pferden von der nomadischen Zeit, Kopfrekonstruktion nach dem Schädel, Waffen, Kostümen, usw. gesehen werden sollte.

Tent of the Ancestors

Here is an exhibit, where you can meet with your ancestors. This is a yurt for the respect before the dead ancestors, where should be seen graves with horses from the nomadic time, head reconstruction after the skull, weapons, costumes, etc.

Az Ősök Fája

Idén új helyszínre költözött a Kurultaj, az életfa viszont ott maradt Bösztörpusztán, az első helyszínen, így nem maradt más választás, újat kellett faragni. A megtisztelő feladatot a Zemplén megyei Hejcén élő Nemes Sándor vállalta magára. A lábon száradt kőrisből faragott 7,4 méter magas és 18 mázsás fa már 2009 októberében elkészült és el is szállították Bugacra, ahol ünnepélyesen fogadták és ideiglenesen a Szent István parkban állították fel. Innen hozták át a Kurultaj helyszínére, majd a rendezvény után véglegesen visszatér Bugac központjába. De nemcsak ez fogja a bugaciakat a Kurultajra emlékeztetni, hanem az a rovásírásos településnév tábla is (a bugaciak példátlan összefogásával született meg és György László fafaragóművész keze munkáját dicséri), amit nagy lelkesedésükben ugyancsak most állítottak, mintegy a Kurultaj előnyitó ünnepségeként (persze ennek is megadták a sámán szertartásos módját).

Az Ősök Fájának bugaci fogadása és felállítása egyúttal kitűnő alkalmat szolgáltatott a 2010-es Nagy Kurultaj hivatalos meghirdetésére és programjának ismertetésére. Az ünnepséget a vendéglátó bugaciakon kívül számos magyar hagyományőrző is megtisztelte jelenlétével, így Kelemen Zsolt és csapata, Sólyomfi Zoltán, a Fehér Holló (Öskü) együttes, Bíró András Zsolt és a Turán Szövetség további képviselői, stb.

Az Ősök Fája a magyarság eredetmítoszát szimbolizálja, a mondáinkkal, legendáinkkal kapcsolatos jelképeink láthatók rajta, így a Nap, a Hold, a Vénusz, a Turul (amely Keletre néz, hogy hazatekintsen), a Csodaszarvas, a Párduc és a Ló. Őseinkre emlékeztetnek a palmettás mintázatok, de a néphagyományban fennmaradt férfi és női szimbólumok is megtalálhatók rajta.

Bátran elmondhatjuk, hogy a fának nagy sikere volt, a látogatók szívéhez nőtt és a rendezvény egyik szimbólumává vált. A Kiskunsag.hu munkatársainak hála, az előéletét is nyomon tudtuk követni.

Der Baum der Ahnen

Ein sehr beliebter Mittelpunkt der Kurultaj war die 7,4 Meter hohes Baum des Lebens. Die Motive der Baum des Lebens (die Sonne, der Mond, die Venus, der Turul Vogel, die Wunder-Hirsch, die Panter, das Pferd, usw.) symbolisieren das Ursprung-Mythos des Ungarn. Der Baum wurde feierlich mit Schamane Zeremonie aufgestellt.

The Tree of the Ancestors

A very popular centre of the Kurultaj was the 7.4-meter high tree of life. The motives of the tree of life (the sun, the moon, the Venus, the Turul bird, the miracle deer, the panthers, the horse, etc.) symbolize the origin myth of the Hungarian. The tree was put up solemnly with shaman ceremony.

A Nagy Sámándob

Hát bizony ilyet sem látunk mindennap. És persze ez is ott kezdődik, hogy meg sem tudjuk nevezni. Bár a Kurultajon százával voltak ilyen dobok, jelenleg még mindig eldönthetetlen, hogy ezek táltos- vagy sámándobok. Persze ehhez először a táltos és a sámán közötti különbséget kellene tisztázni, utána pedig azt, hogy egy táltos használhat-e vajon sámándobot? Vagy a dob nevét a használója után kapja?

Hát akkor nézzük, mit mond erről a Táltosdob.hu. A Sámán egy tunguz eredetű szó, jelentése: Tudó Ember. Ő a tökéletes tudás őrzője, a természet papja. Neki nincs kőből, emberkéz által épített temploma, az ő templomát maga az Atya építette, majd Erdőnek nevezte el. Az Erdő fái különleges lények. Minden egyes fában egy-egy szellem lakik, akikkel bármely ember képes, bármikor kommunikálni. Minden fa a természet templomának egy-egy oszlopa.

A Sámán képes a természettel, a természet szellemeivel tökéletes összhangban élni. A Sámánizmus egy létforma. Létét az egyensúlyozás határozza meg a bent és a kint, a lent és a fent, az alaktalan és az alakkal bíró, látható és láthatatlan, jó és rossz. Megtanítja környezetét is, hogy hogyan állítsák vissza magukban a harmóniát, hogy ezáltal teljesebb életet éljenek, erősebbek legyenek, és biztosabb léptekkel haladhassanak a Földön.

A világ minden táján megjelenik a sámáni lét egy igen fontos kelléke: a tűz. A Sámán a tüzet és dobját használja akaratának, kérésének továbbításához. A tűz kelti életre dobját és szellemi segítőit.

A Sámánok szertartásaikhoz különböző tudatmódosító szereket alkalmaznak, egy igen egyszerű okból: az elme kikapcsolására. Minden tudatmódosító szer képes az agyat "félalvó" állapotba hozni, ezáltal az nem generál felesleges gondolatokat az utazások során. Kétféle tudatmódosító szert használnak, ebből az egyik növényi eredetű, másik hangszer: a dob, a csörgő, a doromb, illetve a sámánbot.

A Sámán számára a dobja szent. Ő a legfőbb segítője, szentként tiszteli és ekképpen is bánik vele. Lóként nevezi és lova legfőbb étele a tűz. Ez a tűz kelti életre a Sámándob lelkét. A Sámándob lelke nem készítéskor száll bele, hanem a Sámánnak magának kell megkeresnie és "bezárnia" a dobba. Azt, hogy milyen dobot kell elkészítenie a Sámánnak, az Ős Sámánszellemek írják elő neki. A Sámándob átmérője, szélessége, a bőr fajtája, a fogó formája, a díszek mennyisége és formája, a festés rajzolata mind-mind előre meghatározott.

A Sámándobok szerepe a formától, fajtától függetlenül egy: az agy, az elme totális kikapcsolása. Minden Sámándobnak van egy olyan rezgéstartománya, amitől az agy félig alvó, meditatív állapotba kerül, így a szellem szabadon tud repülni, utazni a világok között.

A világ hármassága a Sámándobokon is megjelenik: a Sámándob kereksége az világmindenség egész voltát jelképezi. A középen végigfutó gerincvonal választja ketté a dobot alsó és felső világra. A gerincvonal maga a középső világ, ennek a keskenysége mutatja meg azt is, hogy mennyire pengeélen táncol a Sámán a végletek között, hogy magában a harmóniát képes legyen megtartani.

A Táltosok számunkra inkább a magyar mondavilágból ismerősek. A Táltos rangban és tudásban a szakrális király alatt állt, és mindig csak egy Táltos volt. A szakrális király személye sosem volt ismert, csak a Táltosé. A Táltosságot nem lehetett tanulni, csak születni lehetett Táltosként. Az új Táltost a régi Táltos a halála előtt nevezte meg. A Táltos alatt álltak a Sámánok. A Sámánoknak a magyar kultúrában nagyon nagy szerepe volt, mivel ők töltötték be egy-egy kisebb csoporton belül a tanító szerepét is. A történelemkönyvekből megismert nomád nép valójában a legősibb tudás hordozója volt. A hazatérő magyarság minden tagja tudott írni és olvasni.

Miután így kiokosodtunk, azt hiszem, nyugodtan letehetjük a voksunkat a sámándob megnevezés mellett, hiszen ez a dob nem az a dob, amit Sólyomfi Nagy Zoltán használ (bár a Kurultaj kiadványa táltosdobként emlegeti). Mindenesetre rendkívül népszerű volt a látogatók körében, aki csak tehette óvatosan kipróbálta, vagy legalább megsimogatta, de mindenképpen megcsodálta.

A dobot a kiskunmajsai Balogh Sándor és csapata készítette. Kerete 3 cm-es szibériai nyírfából van, benne akác kereszt. Átmérője 1,88 m, amivel talán pályázhat a világ legnagyobb sámándobja címre is. Bőre egy teljes szarvasmarhabőr, ami kiterítve kb. 4,5 négyzetméter. Készítőjéről a Kiskun.hu jóvoltából képeink is vannak.

Die große Schamanentrommel

Ist es vielleicht der größte Schamanentrommel der Welt (Durchmesser 1,88 Meter, Material 4,5 Quadratmeter Rindleder)? Angefertigt für die Ehre der Kurultaj.

The big drum of the shaman

Is that maybe of the biggest shaman-drum of the world (Diameter 1.88 meters, material 4.5 square meters of cowhide)? It made for the honour of the Kurultaj.

Az avar/hun páncélzat bemutatása

Az avar lovasságot mindig is páncélos lovasságként szoktuk emlegetni. De hogy pontosan hogyan is nézett ki ez a híres páncélos lovasság arról általában már nem sok elképzelésünk volt. Egészen mostanig. Mert a találkozó egyik nagy meglepetése volt, hogy Kelemen Zsolt és csapata előrukkolt az újraalkotott avar páncélzattal.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezzel nagy vitákat váltottak ki. Egyrészt kiderült, hogy ezzel már mások is foglalkoztak/nak, csak nem kerültek reflektorfénybe, így munkájuk szinte észrevétlen maradt. Másrészt vitatják a jelen rekonstrukció hitelességét (a pikkelyszerű elemeket sokféleképpen össze lehet fűzni) és használhatóságát (Tény, hogy a lovasok csak parádéztak benne, a harci bemutatókhoz visszaöltöztek a megszokott bőrpáncélba. Hogy ez most azért volt, mert kényelmetlen a fémpáncél, vagy csak még új, és így még nem szoktak hozzá - ki tudná megmondani?).

Mindenesetre a történteket óriási előrelépésként kell értékelni. Az már biztos, hogy most egy óriási követ dobtak az állóvízbe. Ezt a kérdést sem lehet többé elhallgatni, most már muszáj lesz vele foglalkozni. Így aztán léte előbb vagy utóbb bekerül a köztudatba, másrészt mindig egyre közelebb jutunk a mindenki által elfogadható megoldáshoz.

Egy rekonstrukciónak több fokozata, osztályozási módja létezik. A tárgyrekonstrukció megmutatja, hogy egy adott tárgy hogy nézhetett ki valamikor. A teljes technikai rekonstrukció képet ad a korabeli tárgyak, eszközök alkalmazásának lehetőségeiről, működéséről, használati értékéről és egyéb gyakorlati tulajdonságairól. A felületrekonstrukció célja az egykori tárgy bizonyos részletének (kisebb felületének) vizuális szemléltetése.

Az avar páncélzat felületrekonstrukciójával először Csallány Dezső foglalkozott, aki elkészíttetett néhány eredeti formájú lamellát, a kunszentmártoni 6 furatos lelet alapján. Munkáját Magyar András, a szegedi Móra Ferenc múzeum munkatársa folytatta. Lelkes amatőrök a gyártási folyamat megváltoztatásával - lemezanyag felhasználásával - tovább jutottak. Volt, akinek sikerült teljes mellvértnyi felületet is létrehoznia.

Az igazi cél azonban egy teljes páncélzat újraalkotása volt. Mégpedig olyan, amit használni is lehet, ráadásul egy egész csapatot fel lehet vele szerelni (sorozatgyártás). Ezen cél megvalósításához a felületrekonstrukción kívül még sok minden tartozik: alak és szerkezettanulmányok, működési elv megértése (használhatóság), összehasonlítás leletekkel és korabeli ábrázolásokkal, vagyis teljességre törekvés. A teljes páncélzathoz tartozik a mell- hát- váll- alkar- láb- ágyék- farvért, a sisak, a lófej- és szügyvért. A páncélzat és a fegyverzet súlyát kiválóan elosztó fegyveröv. A lovakon a régi típusú nyereg és kengyel, amelyet teljes szíjazattal kell rögzíteni.

Míg a szkíták úgynevezett pikkelyvértezetet használtak, azaz a páncélzatot alkotó lemezek maximum 50 százalékban fedték egymást, a hunok és leszármazottaik, az avarok lamellás szerkezetű páncélzatot fejlesztettek ki a jobb védelem reményében. Az avar korszak (568-796) történelmünk homályos, eléggé ismeretlen része. Pedig az avarság óriási emberanyaggal, sajátos tárgyi és művészi stílussal volt jelen a Kárpát-medencében. Fémművességük is messze meghaladta korát. Kardjaik, páncélzatuk acéledző technikájuknak köszönhetően legyőzhetetlenné tette őket. A lamellás szerkezetű vértek és páncélok a VI-VII. századi sírokban jelentek meg a betelepülő avar vagy fehér hun hadaknak köszönhetően, ám vélhetőleg már Atilla csapatai is használták.

Kelemen Zsolt régi álma volt az avar vértezet újraalkotása. Először fémlemezekkel megerősített nagypikkelyes bőrpáncélt használt, majd figyelme a Budakalászon és Kunszentmártonban talált lamella típusokból felépíthető páncélzat felé fordult. A két lelet alapján megtervezett egy nagyjából 7*3 cm befoglaló méretű, hat furattal ellátott, szimmetrikus lamella típust, amely formavilágában és szerkezetében a korabeliekkel nagyjából egyező felület és védelem létrehozását tette lehetővé. A páncélzat több mint 1500 db acél lamella és 1,5 négyzetméter bőr összefűzésével fél év munkája után viselhető, tesztelhető állapotba került és a 2008-as bösztörpusztai Kurultajon be is mutatták.

Az első avar páncél elkészülése, (szerszámkészítés, alapanyagok megvásárlása, befektetett munkaórák) milliós költséget emésztett fel. De a munkát nem hagyták abba és két év után a bugaci Kurultajon bemutatták a már valóban teljesnek tekinthető páncélzatot. Mégpedig csapatszinten (7 páncélzat készült el különböző méretekben), lovas harci tevékenységre kiképzett, korabeli méretű és mozgású lovakkal, fegyvereit használni, váltani képes, összetett harci feladatok megoldására is alkalmas lovas harcosokkal. A siker leírhatatlan volt.

A helyreállító munkának nem korabeli leletek másolása volt a célja, ezek csupán mintát adtak, segítettek a megértésben. Az eredeti technológiával történő készítésre ma már nincs mester és műhely, ami be lenne erre rendezkedve. A nagy mennyiségű gyártást ennek ellenére mindenképpen meg kellett oldani és költségkímélőbbé tenni. Nem sok lehetőség kínálkozott. Egyébként az avarok is ismerték a sorozatgyártás különböző lehetőségeit és éltek is vele. A szakirodalom kifejezetten "préselt övdíszes csoportként" határoz meg bizonyos leleteket. A sorozatgyártás különböző módszereit, melyről meglehetősen keveset tudunk, egykor talán eredendően nem is az egyen díszítmények, hanem pont a sok ezernyi vértalkatrész elkészítése céljából fejlesztették ki és alkalmazták (ez persze csupán egy logikusnak tűnő feltételezés).

A lamellás szerkezet működési elve alapján elkészített páncélrekonstrukció egy milliméteres acéllemezekből áll, melyet kétmilliméteres bőrszalagokkal fűznek össze. Az emberi testtel közvetlenül egy védő bőrréteg érintkezik. A más kultúrákban elterjedt emberi testet védő, úgymond puffer réteg ez esetben kimarad, így a mozgás sokkal könnyebbé válik ló és lovas számára egyaránt. A páncélzatot alkotó acél lemezsorok teljesen fedik egymást, a legáthatolhatatlanabb részeken egymás felett két lemezsor, egy bőrsor, majd ismét két acélsor, azaz összesen öt réteg adja a védelmet. A páncél még a leggyengébb részeken is, ahol csak egy lemez és a bőr illeszkedik a test fölé, ugyanúgy állja a modern fegyverek támadását, mint a legvastagabb részeken, s még az azonos pontra érkező találatok sem képesek átszakítani az acéllemezeket. A páncélzat össztömege körülbelül 25 kilogramm és 2,5 millió forintba kerül. A sisak is hasonló technikával készül: védi nemcsak a fejet, de a nyakat is. Az acél esetében a rozsdavédelem is rendkívül fontos, ennek egyik legrégibb és bizonyosan alkalmazott módszere a felület felpolírozása. Az így kapott csillogó megjelenés is elfogadható korhűnek. Csapat esetén fontos szempont az is, hogy a páncélzatot különböző testméretű emberek mindegyikére pontosan lehessen alakítani.

A páncélzatot mindenki megcsodálhatta a Kurultajon, de a részletesebb szakmai bemutatójára szűkebb körben már korábban sor került Bugacon, amiről a Kiskun.hu képei is tanúskodnak. Hatásos bemutatóval szemléltették a páncélzat erejét. Először sportnyíllal, majd korabeli, háromosztatú hun acélheggyel lőttek a páncélba öltöztetett bábura. A lövések semmilyen látható nyomot nem hagytak a páncélon, ami nem csoda, hiszen a rekonstruált ősi technika a mai, legmodernebb golyóálló mellények kialakításával vetekszik. A korábbi lőtéri kísérletek során a 0,22 kaliberű kézi lőfegyvereket, a puskát és a 9 mm-es Parabellumot is sérülés nélkül állta, belső oldalán, az emberi testet védő bőrlemezen egy karcolást sem ejtettek a modern fegyverek. A lövedéknek ugyanis a teljes védelmet nyújtó részeken 1 cm bőr és majd fél cm acélt kellene átütnie, méghozzá osztott formában: 2 kemény, 1 puha rugalmas, ismét 2 kemény, és 1 puha rugalmas rétegeken keresztül. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, ez a páncélfelület még a baltát is megfogja. Viselőjét gyakorlatilag sebezhetetlenné teszi.

Kelemen Zsolt kulturális örökségünk e méltatlanul elfeledett, csodálatra méltó darabját kívánta ismét köztudatba állítani. Múltunk dicsőségének kétségbevonhatatlan bizonyítékát, melyre mindannyian emelt fővel tekinthetünk!

Die Rekonstruktion der Rüstung des Awaren und Hunnen

Große Überraschung war, dass sieben gepanzerte Reiter erscheinen. Nach langjähriger Arbeit, nach Vorbild der Funde aus Gräbern der Awaren, wurde die komplette Rüstung (Gewicht 25 Kg und Kosten ungefähr 9,000 Euro) wiederhergestellt. Besonders schwer war die richtige Zusammenstellung der Hunderte von kleinen Panzerstücken (Lamellar-Rüstung). Es war ausprobiert auf dem Schießplatz und gibt guten Schutz gegen Pfeil und Kugel bzw. Stich- und Hiebwaffen.

The reconstruction of the armour of the Avars and Huns

Big surprise was that seven armoured riders appear. After long-standing work, according to model of the findings from graves of the Avars, the complete armour (weight 25 kg and costs about 9,000 euros) it was restored. Especially hard was the right arrangement of the hundreds of small armoured pieces (lamellar armour). There it was checked on the shooting place and is good protection against arrow and ball or thrust weapons and cutting weapons.

Ősi lovak ősi szerzámzattal

Régóta folyik a vita őseink lovairól. A jelen kor lovas hagyományőrzőinek először is lóra van szükségük. A második lépésnél azonban már az sem mindegy, hogy milyen az a ló.

Az első irányzat Kelemen Zsolt nevéhez fűződik. Szerinte őseink a mai hucul (vagy Przsevalszkij) lovakra hasonlító apró, de fordulékony és kitartó lovakat használtak. Ezzel támadást intézett az átlagember képzeletében élő ló típusok ellen. Ezeket a nagy és erős lovakat ugyanis szerinte a nyugat-európai nehézpáncélos lovagság használta. Hucul lovaival (Kelemen Zsolt lovasai Ördögh András jászszentlászlói hucul ménesének lovait ülték meg) évek óta nagyszerű bemutatók sorozatán bizonyította ezeknek a kis fürge és intelligens lovaknak az erényeit és használhatóságát. Az avar páncélok mostani bemutatóján is ezeket a jól bevált lovakat láthattuk.

Idén azonban vetélytársuk támadt. Óriási feltűnést okozva bemutatták az akhal-teke lovakat, az új irányzat képviselői szerint ezek lettek volna őseink lovai. Valóban gyönyörű szépek, ez a nem hozzáértők számára is nyilvánvaló. És az is tagadhatatlan tény, hogy a kiscsikó felvezetésekor mindannyiunk szeme előtt felsejlett a népmeséinkből oly jól ismert "aranyszőrű csikó" képe. A vékony bőre miatt még fémes metál színűnek tűnt. Mindenesetre, aki ott volt, nem vonhatta ki magát a hatása alól (ez a képeken nagyon szépen látszik is). Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy eldöntsük a vitát, de az biztos, hogy ezek a lovak mindenkire óriási hatást gyakoroltak. És az is biztos, hogy ezzel egy újabb követ hajítottak abba a bizonyos, korábban már emlegetett állóvízbe.

Kr.e. 126-ból fennmaradt egy kínai követ tudósítása arról, hogy Közép-Ázsiában csodálatos "vért verejtékező mennyei lovakat" tenyésztenek. A mostoha sivatagi körülmények között, szűkös takarmánnyal is nagy igénybevételre képes lovak fajtatisztaságára nagyon vigyáztak a gazdáik. Más fajtákkal nem keresztezték őket, így egy különleges, a többitől élesen elütő, szikár, finom felépítésű, nagy teljesítőképességű fajta alakult ki. A sivatagi meleghez való alkalmazkodás miatt a vékony bőr és finom szőr jellemzi. Ezeknek a lovaknak a mai leszármazottjait nevezik akhal-teke fajtának. A név a fajta ma ismert tenyésztőjének, a türkmenisztáni Ahal oázis környékén élő Teke törzsnek az emlékét őrzi (bár az Ahal lenne a helyes név, de az orosz nyelv sajátosságai miatt inkább az Akhal megnevezés terjedt el világszerte).

Ezeknek a lovaknak annyira vékony a bőrük, hogy a vérerek nagy megterhelésnél valósággal átütnek és egybekeverednek az izzadsággal (ezért gyakran le is takarták őket). A Vértizzadó Mennyei Lovak bemutatásával ősi gyökereinkhez nyúltunk vissza, megelevenedtek ősi kultúránk ősi lovai, amelyek segítenek megidézni régi hitvilágunk legendás képeit is, amit mind a mai napig lelkünk legmélyén őrzünk.

És akkor még nem szóltunk a másik óriási szenzációról, a lovak szerszámzatáról. Bizony az embernek néha a lélegzete is eláll a meglepetéstől (valószínűleg a műsorvezető is így járt, mert erről mintha elfelejtett volna szólni).

Ivanovics Rugyenko orosz régész az 1920-as évektől kezdődően Szibériában szkíta-hun kori halomsírokban fejedelmi temetkezéseket tárt fel. Pazirik, az Altáj-hegységben, Oroszország, Kína, Kazahsztán és Mongólia határvidékén lévő helyszín rövidesen világhírűvé vált. A sírokban a csontokon kívül általában csak fémeket és kerámiákat szoktak találni, az idő vasfoga minden mást elpusztít. Itt azonban a hideg és száraz éghajlat épségben megőrizte az egyébként romlandó anyagokat is: textilneműt, szőnyeget, nemezt, bőrt (sőt még a bőrön levő tetoválást is!).

Ehhez az óriási szerencséhez persze kellett a sírrablók segítsége is. A nyitva hagyott rablójáratokon át ugyanis a tavaszi olvadáskor a fából készült sírkamrákba befolyt hólé, a következő télen megfagyott, majd a rövid és hűvös nyár alatt a sírban lévő jég nem olvadt fel. Így a rablók által meghagyott mellékletek jégbe fagyva őrződtek meg napjainkig. El is nevezték a leletet fagyos kurgánnak. Nem csupán a faedények, pompás nemezszőnyegek, emberi- és lótetemek kerülnek itt elő, hanem a lószerszámok is, ráadásul hihetetlen gazdagságban: pofarudas bronz zablák, a kantár szíjelosztói és fémdíszei, a szíjazat, a párnanyereg, de még a lovaglókorbács is. Mivel a lovak fölszerszámozva, díszes temetési álarcban, faragott lószerszámmal, nyereggel és nyeregtakarókkal (hogy csak a számunkra jelenleg különösen érdekeseket emeljük ki) voltak eltemetve, ez lehetővé tette a lószerszámzat rekonstrukcióját. Ezt meg is tették és jelenleg Szentpétervárott, az Ermitázsban vannak kiállítva. Különösen érdekes a lovat szarvassá, a szkíták szent állatává "felöltöztető" szerzámzat.

És itt jön most a mi meglepetésünk: elkészítették ezeknek a szerzámzatoknak a másolatát és a fentebb említett lovakat ezekben mutatták be (miután a Pazirikban talált lovak is ezekhez hasonlóak voltak!). A hatás szavakban leírhatatlan. Mindenkinek elállt a lélegzete.

Uralte Pferde mit uraltem Geschirr

Die große Frage ist: welchen Typ von Pferden unsere Vorfahren hatten? Einige meinen, dass die kleinen und beweglichen, sogenannten Przewalski-Pferd (Equus ferus przewalskii, bekannt als Huzulen-Pferd aus den Karpaten auch) waren. Im Kurultaj sind die gepanzerten Reiter auf diesem Typ der Pferde geritten. Dieses Mal war die große Überraschung die Präsentation die sogenannten Achal-Tekkiner Pferde. Sie stammen aus Turkmenistan. "Die schönsten Pferde der Welt". "Goldene Pferde Asiens". Sie nennt eine chinesische Aufzeichnung vom Jahr 126 vor Christus: "Pferde aus dem Himmel welche Blut schweißen" (Sie haben dünne Haut und das Blutadern schlagen durch). Das Fohlen hat eine metallartige Farbe und uns erinnert auf dem "Fohlen mit dem goldenen Haar", wie in der Welt der ungarischen Volksmärchen bekannt.

Russische Archäologen (Prof. S. J. Rudenko) haben im letzten Jahrhundert in den Altai Bergen interessante Gräber der Skythen Zeit gefunden. In den alten Gräber findet man nur Knochen, Metall und Keramik, die Zeit vernichtet allen anderen Gegenstand. Aber im Hügelgrab (Kurgan) von Pazyrik geschieht es anders. Kurze Zeit nach der Grablegung floss Wasser in das Grab, das im Herbst gefror und das Eis nie wieder schmolz. Dort wurden Gegenstände ausgegraben, die von vergänglichen Materialien wie Holz, Leder, Pelz, Filz, usw. erzeugt wurden. Zum Beispiel Kleidung, Teppich, Schmuck, Geschirr, Sättel und Pferdedecken. Die Funde aus Pazyryk sind in der Eremitage in Sankt Petersburg ausgestellt.

Weil die gefundene Pferde ähnlich sind, wie die Achal-Tekkiners, deshalb im Kurultaj vorgestellten Pferde tragen auch die selbe Geschirr, wie im Pazyrik Grab gefunden sind (die berühmteste ist die als Hirsch herausgeputzten Pferd).

Ancient horses with ancient harness

The big question is which type of horses our ancestors had. Some think that the small and movable, so-called Przewalski's Horse (Equus ferus przewalskii, known as carpatian huzul horses too) were. In the Kurultaj the armored riders have ridden on this type of the horses. This time the big surprise the presentation the so-called achal tekkiner (Equus) horse was. They come from Turkmenistan. "The nicest horses of the world." "The golden horses of Asia." She calls a Chinese recording of the year 126 BC "horses from the sky which blood weld" (they have thin skin and the veins come through). The foal has confessed a metal-like color and us reminded on the "foal with the golden hair" of the world of the Hungarian fairy tales.

Russian archeologists (Prof. S. J. Rudenko) have found last century in the Altai Mountains interesting graves of the Scythian time. In the old graves one finds only bone, metal and ceramics, the time destroys all other object. However, in the tomb (Kurgan) of Pazyrik it differently happens. Short time after the burial, water flowed into the grave, which froze in autumn and melted never again the ice. There were dug out objects, which were produced of transient materials like wood, leather, fur, felt, etc. For example, clothes, carpet, jewellery, harness, saddles and horse blankets. The findings from Pazyryk are issued in the Hermitage Museum in Saint Petersburg.

Because the found horses are similar, like the achal tekkiner, therefore, in the Kurultaj to introduced horses also carry the same harness as in the Pazyrik grave are found (the most famous one is the horse dressed up as a deer).

Ősi állataink

Élőben találkozhattunk ősi állatainkkal is. Vagyis azokkal, amelyek már ősi idők óta velünk élnek. Még pontosabban fogalmazva néhány kedvenccel ezek közül. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy néhány jelképes szereppel rendelkezővel? Akárhogyan is fogalmazunk, első, második és harmadik helyen egész biztosan a már sokat emlegetett lovak állnak. Akkor nézzük a futottak még kategóriát. Ezek közül az első helyen minden bizonnyal a turul áll, illetve azok a madarak, amelyek betölthetik ezt a szerepet. Bár vannak olyan vélemények, hogy ez nem egy adott madártípus, hanem ami ezzé válik, azért legtöbben mégis a kerecsensólyomra esküsznek. Hát ilyet éppen nem láthattunk, mert a törvény tiltja a tartását (vajon van erre természetvédelmi magyarázat is, vagy csak politikai?), de a héják is nagyon szépek voltak és méltósággal viselték a sok bámész embert. A szürke marhák már hagyományos résztvevői a Kurultajoknak, most a racka juhok is felsorakoztak melléjük. Ugyancsak gyakori vendégek itt a komondorok, most a nyúlánk testű magyar nyulász agarat is láthattuk.

Alte ungarische Tiere

Haben die Tiere Nationalität auch? Selbstverständlich nicht. Es bedeutet Tieren, die von alten Ungarn geliebt waren. Die sind Tieren, die seit Uralte Zeiten leben mit uns zusammen. Wir müssen die Pferde an erster Stelle nennen, im zweiten kommen die Raubvögel (welche die mythologische Turul Vögel sein konnten), dann die Rinder, Schafe, Hunde usw.

Old Hungarian animals

Do the animals also have nationality? Naturally do not. It signifies to animals, which were loved by ancient Hungarians. They are animals, they since ancient times live together with us. We must call the horses in the first place, then in second one the birds of prey (which could be the mythological Turul birds), then come the bovine animals, sheep, dogs, etc.

A Rákosi vipera

Idén a meglepetések találkozóját éltük, ebből az állatvilág sem maradhatott ki. Itt az igazi meglepetést a rákosi viperának köszönhetjük. De hogy kerül egy mérges kígyó a Kurultájra? Hál Istennek, sehogy. Nem hiszen, hogy bárki is találkozni akart volna vele. Ha pedig a szeretett állatokról beszélünk, bizony becsülni sem merném, hányadik helyen állhat a listán.

És mégis. Ha már belebotlottunk, nem mehetünk el mellette szó nélkül. A Kiskunsági Nemzeti Parkban, Kunpeszéren működik a Rákosivipera-védelmi Központ, ahol a kihalás felé közeledő faj megmentésén fáradoznak. Meg hát ő is a sztyeppe állata. Tehát így került a Kurultajra. A híre legalábbis. Személyesen szerencsére nem találkoztunk vele. Valami azonban mégsem stimmel. Merthogy hiába kutatok az iskolai emlékeimben, nekem bizony csak a Keresztes és a Parlagi vipera neve ugrik be. Hiányoztam volna az óráról? Vagy új viperafajt fedeztek fel? Nagy szenzáció lenne, de a valóság még ennél is meglepőbb és micsoda jellegzetes magyar történet. Egy újabb hungaricum.

Méhely Lajos fedezte fel 1892-ben a Rákos mezőn, ezért a szokásnak megfelelően a Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) nevet adta neki. Ez a legkisebb mérges kígyónk (max. 60 cm). Aztán eltelt egy fél évszázad és megjöttek a kommunisták és véreskezű vezetőjük pont ezt a nevet nézte ki magának. És ahogy az már lenni szokott, a felvett nevű elvette a saját nevű nevét. Ekkor keresztelték át Parlagi viperára. Aztán újabb fél évszázadnak kellett eltelnie, mire a szabadságáért küzdő magyar néptől a Rákosi vipera is visszakaphatta a saját becsületes nevét. Egyszer már el kellene gondolkodnunk az ismert magyar közmondáson, miszerint "Kígyót melengettünk a keblünkön". Vajon melyik, Rákosi nevet viselő lényre vonatkozik ez igazából?

Persze, ha jól belegondolunk, azért voltak más bűnei is ennek a kis kígyónak. Először is a rokonai (sztyeppi vipera, anatóliai vipera, örmény sztyeppi vipera, iráni sztyeppi vipera, kaukázusi parlagi vipera) nagyjából ott élnek, ahol a magyarok ősei is éltek, tehát szemtanúi voltak a történelmünknek! És őt magát hol is fedezték fel? Hát persze, a Rákos mezőn. Ott, ahol a középkori magyar országgyűléseket tartották és néha még királyokat is választottak. Vajon megtűrheti-e egy valamire való kommunista diktátor a középkori magyar demokrácia eme koronatanúját? A kérdés megválaszolását a kedves olvasóra bízzuk. (Ha kinyitunk egy gazdagon illusztrált magyar történelemkönyvet, vajon hány képet találunk benne a Rákos mezején lezajlott országgyűlésekről? Igen, ez is költői kérdés volt.) Az azonban bizonyosan kiolvasható a történetből, hogy aki káros az állatvilágra, az káros az emberre is és fordítva.

Éljél hát még soká kis vipera, történelmünk koronatanúja és sorstársa!

Die Otter von Rákos (Die Ungarischen Wiesenotter)

Wie kommt eine Otter zum Kurultaj? Wir lieben die Tiere, aber die Giftschlange auch? Das kann man wohl nicht sagen. Waren die Teilnehmer der Kurultaj? Nein, Gott sei Dank, wir haben keine Exemplare gesehen!

Aber trotzdem. Dieses kleine Tier (bei uns die kleinste Giftschlange, max. 60 cm lang) heutzutage fast ausgestorben. In der Nähe, im Nationalparks Kiskunság das Wiesenotter Schutzzentrum kämpft für seine Rettung.

Weil zuerst im Rákos Feld entdeckt wurde, hat es die Name Otter von Rákos (Vipera ursinii rakosiensis) bekommen. Nach dem Zweite Weltkrieg aber kommt die kommunistische Diktatur in Ungarn. Und einer des schlechtesten Diktators der Welt, Genosse Rákosi hat denselben Namen aufgenommen (es war nicht sein ursprünglicher Name!). Ihr Name konnte nicht das arme Tier behalten, wurde umgetauft auf Brachenotter. Nun jetzt, nach ein halbes Jahrhundert, als die ungarische Volk wieder frei werden möchte, hat diese Tier sein Originalname zurückbekommen.

Jedoch hat dieses Tier noch mehrere "Sünden"! Seine Verwandten (die Anatolische, Armenische, Iranische und Kaukasische Wiesenotter) haben sich in ganz Mittelasien verbreitet. Sie waren Augenzeuge das Leben und Taten der Vorfahren der Ungarn in der alten Zeit. So, und wo lebt dieses Tier? Ja, im Rákos Feld, wo im Mittelalter das ungarischen Landestage gehalten und einiger Könige gewählt wurden. Ein Augenzeuge der alten ungarischen demokratischen Tradition? Nein, das könnten die Kommunisten wirklich nicht dulden!

Zusammengefasst, von der ganzen Geschichte kommt heraus: das was gefährlich für die Menschen, es gefährlich auch für die Tiere, und umgekehrt.

Es lebe noch weiter kleine Otter, du bist Kronzeuge unsere Vergangenheit, du musst es überleben!

The Viper of Rákos (The Hungarian meadow viper)

How does a viper come to the Kurultaj? We love the animals, but the viper too? One cannot probably say this. Were the participants the Kurultaj? No, we have seen thanks God no piece!

But, nevertheless. Today this small animal (in ours the smallest poisonous snake, max. 60 cm long) is almost extinct. Nearby, in the National Park Kiskunság, the Hungarian meadow viper Conservation Centre fights for his rescue.

Because was discovered first in the Rákos field, it has the name Viper of Rákos (Vipera ursinii rakosiensis). However, after the Second World War the communist dictatorship comes in Hungary. And one of the worst dictator of the world, comrade Rákosi has taken up the same name (it was not his original name!). Her name might not keep the poor animal; it was renamed as Fallow viper. After half a century, when the Hungarian people would like to become free again, this animal his original name has back.

However, this animal still has several "sins"! His relatives (the Anatolian, Armenian, Iranian and Caucasian meadow viper) have spread in completely Central Asia. They were an eyewitness the life and actions of the ancestors of the Hungarians in the old time. Well, and where does this animal live? Yes, in the Rákos field, where in the Middle Age the Hungarian parliament held and some kings were chosen. An eyewitness of the old Hungarian democratic tradition? No, that the communists could not do really tolerance!

Summarized, from the whole history comes out: that what dangerously for the people, it dangerously also for the animals, and reverse.

Long live even further small vipers, you are a principal witness of our past, and you must survive it!

Seregszemle és történelmi élőkép

A látványosságok sorba vétele után ideje rátérnünk a Kurultaj eseményeire. A vendégek megérkezése és ünnepélyes fogadása után bevonultak a látványos megnyitóhoz a hagyományőrző lovas és gyalogos hadak. Már a gyalogosok méltóságteljes vonulása is szemgyönyörködtető volt, amire még rátettek a lovasok a háromszori körbevágtázásukkal. Ilyen látványokban aztán még többször volt részünk a találkozó során.

A megnyitó után történelmi élőképeket mutattak be, megjelenítve őseink harcait. Bár ez nem igazi harci bemutató volt, inkább a küzdelem mozgalmasságát sugalló lovassági csapatmozgások.

Die Mustre das Heer und das historische lebende Bild

Die Gesandten den verwandten Völker wurden mit brüderlicher Liebe feierlich empfangen. Dann marschierte der ungarischen traditionellen Truppen aus dem ganzes Karpatenbecken ein. Der hohe Punkt war eine symbolische Schlacht aus der Zeit der ungarischen Landnahme.

The parade the army und the historical living picture

The envoys of the related nations were received with brother love festively. Then Hungarian traditional troops from the whole Carpathian basin marched on. The high point was a symbolic battle from the time of the Hungarian acquisition of land.

Az együvé tartozási szerződés megújítása

A magyarság ma már egységes (törzsi tagozódás nélküli) nemzet, de történelmének jelentős részét a nagycsaládokon alapuló, nemzetségi-törzsi rendszer határozta meg (mint a legtöbb lovas-nomád nép esetében). A törzsek egyesítése, a Vérszerződés a magyar nemzeti hagyomány egyik alapköve.

Az akkori szerződés megalapozta az egységes magyar nemzet létrejöttét, most viszont eljött a Kurultaj megfelelő alapokra helyezésének ideje. Mindeddig nem sikerült pontosan megfogalmazni, hogy végülis kik azok a rokonnépek, akiknek a gyűlése itt zajlik. Szoktak beszélni hun-türk (szkíta) tudatú népekről, lovas nomádokról, nagyállattartókról, sztyeppei népekről, török/turáni népekről, genetikai/kulturális rokonokról, stb. de a jelenlévők egy némelyike valahogy minden megfogalmazásból kimaradt. A megoldás őseink szokásában, a szövetségkötésben rejlik. Mert ha ez megtörtént, akkor mondhatjuk, hogy a Kurultaj a szövetséget kötött népek törzsi gyűlése. Nincs szükség több magyarázatra, hogy ki és milyen alapon jött ide.

A lovasok tehát újra megtették a három kört, a sámánok pedig ősi szertartás szerint, a négy égtáj, majd a föld és az ég felé fordulva áldást kértek és felszentelték a Kurultaj területét. A szertartás során Sólyomfi Nagy Zoltán táltos egyedüli jelképként a kelyhet használta, mint a világot teremtő nagy anya szimbólumát. Az egykor együtt élő eurázsiai törzsek együvé tartozási szerződésének újbóli megkötése és szentesítése, a hun testvériség megpecsételését megfogalmazó eskü szövegének (amelyhez fogható ezer éve nem hangzott el) elmondásával és a küldöttek általi aláírásával történt:

"Az Ég akaratából kazak, kirgiz, üzbég, török, azeri, ujgur, baskir, szaha (jakut), bolgár, magyar, madjar, tatár, türkmén, mongol, csuvas, gagauz, japán hun testvér."

Die Vertragsbefestigungen des Bruders

Die Gesandten den verwandten Völker befestigten feierlich ihre Bruderschaft mit einem Schwören:

"Aus dem Willen des Himmels sind Kasachen, Kirgisen, Usbeken, Türken, Aserbaidschanern, Uiguren, Baskiren, Sachalarn (Jakuten), Bulgaren, Ungarn, Madjaren, Tataren, Turkmenen, Mongolen, Tschuwaschen, Gagausen und Japaner Hunnische-Brüder."

Sie haben miteinander nach uralten Sitten einen symbolischen Blutvertrag geschlossen.

The brother's contract fastenings

The envoys to the related people fastened solemnly her brotherhood with one swearing:

"From the will of the Heaven are Kazakhs, Kyrgyzs, Uzbeks, Turks, Azeris, Uyghurs, Bashkirs, Sakha (Yakuts), Bolgars, Hungarians, Madjars, Tatars, Turkmens, Mongols, Chuvashs, Gagauzs and Japanese Hunnic-brothers."

They have closed with each other after ancient customs a symbolic blood contract.

A Kassai lovasíjász iskola Varga törzsének bemutatója

Berittene Bogenschütze Vorführung von Varga Stamms der Kassai Schule
Horseback archer presentation of Varga tribe of the Kassai School

A Virt mellett élő Varga Sándor lovasíjász Kassai Lajos tanítványaként a felvidéki lovasíjászat egyik legnagyobb alakja. A Varga törzs törzsfőjeként a Kassai világranglista 2. helyét foglalja el. Eddig minden Kurultajon részt vett és elkápráztatta a közönségét.

A bolgár Baga-Tur csapat bemutatója

A Baga-Tur a bolgár harcművészetek pillérein nyugvó, a fizikai, szellemi és lelki fejlődést elősegítő ifjúsági iskola, melyet 2000-ben alapított Rajcso Gancsev. Jelen pillanatban olyan 60 állandó taggal és körülbelül 100 pártoló taggal rendelkezik.

A bagatur szó egy katonai bázisnak a parancsnokát jelenti. A bagaturok a hadsereg elit részét képezik, de a bagatur jelentheti még egy klánnak, dinasztiának vagy megyének a rangidős emberét is. A bagatur nehézlovas, és ezért a lovag, vitéz vagy szamurájok szinonimája is lehet.

Most vettek részt először a Kurultajon, 10 fős csoportjuk egy rövid műsorral mutatkozott be, amely harcművészetekből, ősi fegyverekkel való bánásmódból, lovaglásból és trükklovaglásból állt. (baga-tur.com)

Vorführung der bulgarische Baga-Tur Gruppe

Die Proto-bulgarische Schule des Überlebens wurde in 2000 gegründet. Das Wort Bagatur bedeutet Befehlshaber, Elite dem Kämpfer, Ritter.

Presentation of the Bulgarian Baga-Tur group

The Proto-Bulgarian School of Surviving was founded in 2000. The word Bagatur signifies commander, élite to fighter, knight.

A Felföldi Baranta Szövetség bemutatója

A Baranta Magyarország leggyorsabban fejlődő fegyveres- és pusztakezes harcművészeti irányzata. A magyar harci testkultúra megmaradt elemeinek rendszerbe foglalását és továbbfejlesztését tűzte ki célul. Nem egy, vagy több "mester" alkotása, hanem a magyar nép, mint kultúrkör összegzett tudásanyagának tükröződése a sajátos harci testkultúrában. Egyik fontos ismérve, hogy gyakorlása nem képzelhető el Baranta közössége nélkül. Legfontosabb belső tartalma a közösségek magyar modell szerinti megalkotása. Nem a másik legyőzése a legfőbb cél. Az ellenfelek a lehető legnagyobb tudásukkal küzdve az ellenfelet és önmagukat minden küzdelem után egy magasabb tudásszintre emelik. A legfontosabb, hogy az aktuális képességeink legjavát adjuk. Jelentős szerep jut a Kárpát-medencei mozgásanyag mellett a feltételezett vándorlási területeken alkalmazott harci eljárások, a hasonló életmódközösségeket felépített népek harci és kiképzési kultúrájának is.

A Felföldi Baranta Szövetséget több csapat alkotja, az ő válogatottjuk Kopecsni Gábor vezette bemutatóját láthattuk. Stílszerűen a Jókai verbunk összetéveszthetetlenül gyönyörű dallamára előadott tánccal kezdtek, bemutatták az összes küzdelmi formát, melyet Gábor parádés ostorbemutatója koronázott meg.

Vorführung des Oberländischen Baranta Verbands

Der Baranta ist eine Schule der altungarischen Kunst des Kampfs. Seine Zwecke sind sammeln und erhalten lebendig, was von den alten ungarischen Kampf-Techniken verlassen worden ist.

Presentation the Highlander Baranta Union

The Baranta is a school of the old Hungarian art of the fight. His purposes are collect and receive lively what has been left of the old Hungarian fight techniques.

Íjász távlövési rekordkísérlet

Az íj használatának lényege, hogy messziről lehet vele elpusztítani, illetve távol tartani az ellenséget. Aki messzebb tudott lőni, előnyben volt, az életben maradási esélye megnőtt. Ezért az íj és a nyílvessző történelmi fejlődésen ment keresztül, ami talán napjainkban is újból folytatódik. A hajdúnánási Mónus József, a "Farkas" gondolatait is régóta foglalkoztatja az ősi vágy, hogyan lehet hagyományos jellegű íjjal nagyobbnál nagyobb távolságra ellőni a fa nyílvesszőt. Az ősi ismeretlen titkok megfejtésének világában bolyongott egy másik embert is, egy megszállott íjkészítő mester, Grózer Csaba. Találkozásuk után egy irányban indultak tovább. Van egy közös céljuk: bebizonyítani a gyakorlatban, hogy szinte elképzelhetetlen messzinek tűnő távolságba is el lehet lőni hagyományos jellegű íjjal és fa vesszővel.

Mónus József vallja, hogy 500 métert íjjal túllőni nagyon nehéz feladat. Azt csak az tudja belátni, aki már megpróbálkozott vele. Minél nagyobbat tud lőni az ember, annál nehezebb még nagyobbat lőni. A "továbblövés" rengeteg munkával jár és még több kitartással. De a Farkas nagy célt tűzött ki maga elé.

A Mongol birodalom fénykorában, 1226-ban Dzsingisz kán egyik győztes csatájának tiszteletére rendezett íjászversenyen egy íjász meglőtt 502 méter távot, amit egy emlékkőbe vésve az utókor számára is megörökítettek (jelenleg a szentpétervári Ermitázsban őrzik). Első lépésként Mónus József ezt a rekordot döntötte meg. 2010. március 13-án, a Budapesten megrendezett Nyílegyenes Távlövő Bajnokságon 82 font húzóerejű íjával 508,74 métert lőtt, ami hitelesített hazai rekordnak számít (a külföldi elismertséghez még nemzetközi versenyen is meg kell ismételnie).

2010. augusztus 8-án, a Kurultajon ennek túlszárnyalására tett kísérletet. 502 méter távolságban felállították a mongol emlékkő jelképét, a már meglőtt 508,74 méter távolságot pedig egy zászló jelezte. E látványos körülmények között berendezett "történelmi távlövő csatamezőn" kísérelte meg Mónus József egy újabb lépcsőfok elérését, hogy közelíthessen a nagy cél megvalósításához. Délután öt óra tájban kezdett hozzá és ezúttal kissé erős ellenszélben 8 embert próbáló lövést adott le. Most azonban nem versenypályán, hanem találkozón volt és ezek a körülmények nem kedveztek a hitelesítésnek. Noha többen is részt vettek a kilőtt nyílvesszők keresésébe, a szertűz kezdetéig vagy három nyílvesszőt sikerült megtalálni, egyet kb. 470 m-en, egyet pedig egy kisfiú valahol kihúzott és azt már nem lehetett hitelesíteni. A legtávolabbi vesszőt 603 méteren találták meg, hitelesíthető körülmények között ez világrekord lenne!

Vállalt igazi nagy célja még előtte áll: Árpád nagyfejedelemre és a dicsőséges pozsonyi csatára emlékezve túl szeretné lőni hagyományos jellegű íjjal a 907 méter távolságot és ezt a tettet, mint virágcsokrot őseink lába elé tenni.

Tette és vállalása mindenképpen figyelmet érdemel, még ha kísérik is viták. Sok mindent ugyanis nehéz értelmezni, illetve többféleképpen is lehet. Felmerül például a távlövés és a céllövés közötti különbségtétel szerepe. Vagyis elég csak ellőni odáig, vagy el is kell ott találni valamit. Sőt, egy harci íjtól elvárható a halálos sebesülés bevitele is. Nem mindegy a nyílvessző típusa sem. Ha csak a távolság elérése a cél, akkor másmilyen vesszőt kell használni, mint harci körülmények között. Nagy kérdés az is, mennyire kell szigorúan venni a hagyományos íj megnevezést. Ragaszkodunk a szaru-ín íjhoz és hadivesszőhöz (45-75 gramm) vagy használható modern szénszál erősítésű (de egyébként hagyományos készítésmódú) íj is, 9 grammos vesszővel? És akkor a széljárásról és egyebekről még nem is beszéltünk. A teljesítmények összehasonlíthatósága szempontjából ezek fontos dolgok. De mindettől függetlenül még igaz, hogy minden kilőtt nyílvesszőnk az egész íjásznemzetünk érdekét is szolgálja!

Der Bogenschütze-Rekordversuch in der großen Entfernung Schuss

Im Frühling wurde der 784-jährige mongolische Entfernungsrekord (502 Meter) durchquert (508,74 Meter). Jetzt hat Jozsef Monus, der "Wolf" im neuen Versuch in 603 Metern geschossen, aber konnte nicht bezeugen (Der Pfeil hat ein Kind gefunden und hat gezogen). Sein größter Traum ist der 907-Meter-Schuss (Im Jahr 907 war die Schlacht von Pozsony/Pressburg).

The archer-record attempt in the big distance shoot

In the spring the 784-year-old Mongolian distance record (502 meter) was crossed (508.74 meter). Now Jozsef Monus, "the Wolf" has shot in the new attempt in 603 meters, but could not certify (The arrow has found a child and has moved). His biggest dream is the 907-meter shot (In the year 907 was the battle of Pozsony/Pressburg).

Esküvő és névadó szertartások

Namengeben und Eheschließung gemäß der Tradition des alten ungarischen Schamanen
Name-giving and marriage ceremony according to the tradition of the old Hungarian shaman

Táltosaink őseink iránti tiszteletből a még élő hagyományok összegyűjtésével és gyakorlásával őrzik őseink hitét és szellemiségét. A Kurultaj most már hagyományosan jó alkalom arra, hogy aki fontosnak érzi, az ősi szokás szerint házasodjon vagy adjon nevet gyermekének.

Sólyomfi Nagy Zoltán táltos az idén sem tétlenkedett: elé járultak azok a párok, akik ősmagyar hagyomány szerint kívántak házasságot kötni, és azok a fiatal szülők is, akik névadót szerettek volna tartani gyermeküknek. A szabadsag.ro munkatársainak szerencséjük volt, szemtanúi lehettek a másfél év körüli Bendegúz névadó szertartásának: a szülők és az összegyűlt ünneplők alázattal kísérték végig a táltos által vezetett szertartást, amelynek során ugyancsak a négy égtáj, valamint az ég és a föld felé fordulva kértek áldást a kisgyermek életére. Hasonlóan felemelő látvány volt az esketési ceremónia is (az szphoto.hu jóvoltából képeink is vannak róla), amelynek során lóbőrrel borították le a házasulandó párt.

További programok és események

Weitere Ereignisse / Other events

A rendezvény túl sokrétű volt ahhoz, hogy saját személyünkben mindenhol ott lehessünk és így első kézből való beszámolóval és képekkel szolgálhassunk. Ugyanakkor az is igazságtalan lenne, ha ezért egy sor nagyszerű történés teljesen említés nélkül maradna, mintha meg sem történt volna. Szilárdan reméljük és hisszük, hogy egyszer majd valaki ezekről is készít egy részletesebb beszámolót.

A küldöttségek és bemutatóik

A szombat délelőtti látványos fogadásokon egyenként fogadták a keleti testvérnépek küldöttségeit, akik legszebb népviseletüket magukra öltve átadták jelképes ajándékaikat. A legnagyobb számban a már jól ismert kazakok jöttek el, ők fel sem fértek mind az emelvényre. Megjelent az üzbég, a kirgiz, a türkmén, az azerbajdzsán, a török, az ujgur, a baskír és a mongol törzsek képviselete. Különleges esemény volt a magukat tatároknak valló törzs képviseletének megjelenése. Ők már valahogyan mintha nem azok lennének, akiket valaha ugyanígy neveztünk, de akikre nem szívesen emlékszünk. Ugyancsak nagy meglepetés volt a jakut küldöttség pompás megjelenése. Ők csak Moszkváig több mint 6000 km-t utaztak, hogy magyar vízumot kaphassanak, de vállalták az áldozatot ezért a szép történelmi pillanatért.

A bolgárok bemutatójáról már beszámoltunk. Több küldöttségtől láthattunk hagyományos zenei illetve tánc előadásokat. Legnagyobb létszámú és leglátványosabb a török Sakaria MEHTER katonazenekar volt. Legnagyobb sikert talán a kazahsztáni Turan együttes ért el. Dobolásuk annyira sikeres volt, hogy a magukkal hozott ezer cd két óra alatt elfogyott. Az azeri együttes XIV-XV. századi hangszereken játszott! A tatárok bemutatója a már békésebb korszak népének életét idézte.

A küldöttségekre még egy külön program is várt. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban 2010. augusztus 9. délutánján 66 fő részvételével kerekasztal-beszélgetést rendeztek, ahol a történelmi, örökléstani, régészeti és antropológiai kutatások legújabb állomásairól, illetve a népeink között fennálló kulturális és genetikai rokonságról számoltak be egymásnak a rokon népek küldöttei és kutatói.

Die Gesandten und ihr Debüt

Die vertretene Völker sind gewesen: Ungarn, Kasachen, Usbeken, Kirgisen, Turkmenen, Aserbaidschanern, Türken, Uiguren, Baskiren, Tataren, Mongolen, Jakuten. Manche von Ihnen haben traditionelle Musik und Tanze vorgestellt. Dann haben sie in einem Rundtisch Besprechungen in Ópusztaszer teilgenommen.

The envoys and her debut

The represented nations have been Hungarians, Kazakhs, Uzbeks, Kyrgyzs, Turkmens, Azeris, Turks, Uyghurs, Bashkirs, Tatars, Mongols, Jakuts. Some of you have introduced traditional music and dance. Then they have taken part in a round table discussion in Ópusztaszer.

Turán és népei

Magyarországon több nemzedék is felnőtt úgy, hogy Turánról nem sokat hallott. Pontosabban semmit. De valahogy a tudatunk legmélyén derengett valami emlék, mint amikor felébredés után rémlik, hogy álmodtunk valamit, de már nem tudunk pontosan visszaemlékezni rá, hogy mit. Talán Ady emlegetett valamit róla, de ezt már akkor sem értettük, amikor tanultuk (tanulnunk kellett volna). Most aztán Ős-Turán utánunk jött és berobbant az életünkbe. A kazak küldöttség ugyanis egy jelképes Turán térképet hozott ajándékba. Egyfajta Kurultaj ereklyeként, a mostani és a tavalyi Kurultaj jelképével. Ettől kezdve nekünk is elő kell ásnunk a Turánról szóló ismereteinket.

Kezdhetnénk mindjárt a térképpel. Régi adósságunk egy Turán térkép elkészítése. Pontosabban két térkép, mert két Turán fogalmunk is van. A szűkebb fogalom szerint csak a Turáni Alföld és az ott élő (esetleg korábban ott élt) népek tartoznak bele. A tágabb fogalom azonban átfogja az összes rokon kultúrájú (vagy kulturálisan rokon gyökerű) nem indoeurópai népet a magyaroktól a japánokig. Nem kétséges, hogy a jelen Kurultaj résztvevőit ez a fogalom fedi le leginkább. Talán egy kétoldalas térkép kellene, a két fogalomnak megfelelően.

Talán érdemes lenne a névadásban is megkülönböztetni a két területet. A szűkebb fogalom szerintit nevezhetnénk turáni területnek (itt volt a turáni népek őshazája és központja), a tágabb fogalom szerintit pedig turáni népek területének (itt élnek ma, erre a területre szóródtak szét).

A magyar őstörténet számára a történeti Turán, mint földrajzi fogalom igen fontos terület. Sajnos a "Turán" jelző és a "turanizmus" kifejezés a politikusok műveletlensége következtében erősen elitélő és megbélyegzővé vált, pedig ez valójában azt jelenti, hogy őseink egy magas-kultúrájú területen éltek, ahol nagyállattartásukról, belterjes földművességükről, kereskedelmükről és öntözéses gazdálkodásukról voltak híresek.

Turánt nálunk talán még a két háború közti időben emlegették legtöbbet. Volt egy ilyen nevű társaság (Turáni Társaság, 1910), egy ilyen nevű szövetség (Magyarországi Turanista Szövetség, 1920), egy ilyen című folyóirat (Turán, 1913). Felbukkant az írók és művészek munkáiban is. Még magyar harckocsi is viselte ezt a nevet. Nosza, több sem kellett a kommunistáknak, az egész fogalmat besorolták a fasizmus kelléktárába és tiltólistára tették. Turán azonban tovább élt úgy a diktátorral sújtott, mint a diktatúramentes területeken egyaránt.

De nem csak a kommunisták nem szerették. Van egy olyan kultúrtörténeti hagyomány, ami az eredendő jó és az eredendő rossz szembenállását Irán és Turán szembeállításából vezeti le. (Ez azonban nem lehet egy túl jó elmélet, mert például a szarmata ősökkel rendelkező lengyeleket Irán utódainak tartja, minket viszont Turánhoz sorol be. Ennek ellenére tudomásom szerint egyáltalán nem jellemző, hogy kölcsönösen utálnánk egymást a lengyelekkel. Sőt.)

Végül, vannak olyan körök is, akik szemében az egész Turán szalonképtelennek számít, és csak gyalázkodni tudnak vele kapcsolatban. Hát, legyen ez csak az ő (egyébként igencsak erőszakolt) véleményük, számoljanak el vele a saját lelkiismeretükkel (már ha van nekik olyan egyáltalán), attól mi még maradhatunk a valóságnál.

A Pamírban eredő Amu-darja folyót a görög-római világban Oxus néven ismerték, a Bibliában viszont Gihon néven szerepel, ami az Édenkert négy folyójának egyike. A másik híres folyó a Szir-darja, amit a görög-római szerzők Transoxiana néven említenek. A két folyó által bezárt terület arabul a Mawarannahr, azaz a "Folyóköz", amit később Turánnak neveztek el. Itt található a Kizil-kum sivatag ("Vörös Homok"), a turáni népek hona. A terület északi határa a Kazah-hátságnál ill. a Torgaj folyónál húzódik, nyugaton a Kaszpi-tengerig ér, keleten padig a Tiensan ("Mennyei-hegyek") vonulatai határolják. Tágabban értelmezve a néhai nagyállattartó türk népek földje, ilyen értelemben már túlterjed az említett földrajzi kereteken.

A Turán elnevezés perzsa eredetű. A perzsa irodalom leghíresebb műve, a X. században keletkezett Sáhnáme (Királyok könyve) említi először, mint Firédún király, a perzsák első sahja által a középső fiának, Túrnak adott földet.

Firédún királynak három fia volt. Amikor felnőttek, próbára akarta tenni őket. Elküldte őket valahová, majd amikor hazafelé jöttek egy sárkánykígyó képében útjukat állta. Először a legidősebb fiúra támadt, aki azonban elmenekült, mondván épelméjű ember nem harcol egy sárkánnyal. Ezután a középső fiúra támadt, aki azonnal felajzotta íját és azt mondta: akár lovag, akár sárkány, ő bizony mindenkivel megküzd. Ezután a legkisebb fiú került sorra, aki harc helyett meggyőzéssel akarta eltéríteni a sárkányt. (Ilyet mintha már mi is láttunk volna az első világháború végén Belgrádnál. Az eredménye közismert.)

Miután hazaértek, Firédún nevet adott a fiainak és megkezdődött a nagy osztozkodás. A legidősebb a Szalm ("ép, egészséges") nevet kapta és birodalmának nyugati részét és Bizáncot (vagyis Kisázsiát). A középső fiú a Túr ("bátor") nevet kapta és hozzá az északi területeket, Közép-Ázsiát és Kínát. A legkisebb és legkedveltebb fiú, aki megtalálta a középutat az elővigyázatosság és a bátorság között, az Iradzs ("feldicsért") nevet kapta és hozzá Iránt, az akkori világ legfontosabb királyságát. Ezzel el lett ültetve a vetélkedés magva és egyben megszületett a Sáhnáme fő témája.

Ezután véres események következtek. Az igazságtalan osztozkodást elfogadni nem tudó bátyjai megölik Iradzsot, mire az apjuk megátkozta őket. (Talán valahol itt kell keresni a bennünket sújtó turáni átok forrásvidékét is?) Végül Iradzs unokája bosszút áll és megöli mindkét nagybátyját, de Turán és Irán között évszázadokon át tartó háború robbant ki, ami végül úgy egybekovácsolta Turán népeit, hogy még ma is rokonnak érzik egymást.

Ez a nagy szembenállás egy alapvető életmódbeli és felfogásbeli különbséget is takart: az irániak letelepedett életmódjával szemben a turániak nomádsága állt. Ez egy diadalmaskodó nomád erőt jelent, Iradzs Túr általi megölése jelképes volt, és előre vetítette azokat az évszázadokat, amelyekben a nagy turáni királyok jóformán ellenállhatatlanul halmoztak győzelmet győzelemre. És ezeket a Nagy Kürosszal és Nagy I. Dareiosszal, sőt macedóniai Nagy Sándorral szembeni szkíta győzelmeket, vagy Atilla és Árpád hadi sikereit elképesztő erő, képesség, szervezettség, vitézség vívta ki, függetlenül attól, hogy a letelepedett népek történetírói természetesen agyon démonizálták ezeket. A nomád számára ugyanakkor maga a letelepedettség jelentkezik alapvető negatívumként (vagy ha úgy tetszik "démoniként"), amely előtte határként és lehatároltságként, azaz a szabadság korlátozásaként jelenik meg.

A nomádságból letelepedett magyarságnak a "rossz lelkiismeretét" a korabeli letelepedett Nyugatnak ez a nomád létszemlélettel szembeni természetes értetlensége alakította ki, amely ráadásul a letelepedettségi értékrend átvétele után immáron "belülről" is, a magyarság részéről is "kivédhetetlen" lett (és itt jön be újra a turáni átok fogalma). E kialakított "rossz lelkiismeret" számlájára írható, hogy a frissen letelepedett magyarság a saját történetét afféle "bűntudattól" telve nagyon gyorsan "elfelejtette". Ez adja egyik lehetséges magyarázatát a magyarság őstörténetével kapcsolatos felettébb sűrű homálynak.

Tehát a letelepedett iráni népektől északra, az Oxus (mai nevén az Amu-Darja) folyón túl elterülő közép-ázsiai sztyeppék vidékén élnek a turáni népek, akik az eurázsiai sztyeppei civilizáció mai utódai, akik mindmáig számos közös kulturális, antropológiai és részben nyelvi vonást őriznek. Eredetileg a következőket sorolták közéjük: török vagy türk népek (ujgurok, kazahok, oszmán-törökök, kipcsakok stb.), szkíták, hunok, avarok, mongolok, mandzsuk, magyarok és a finnugor nyelvű népek. Később az eredetükre vonatkozó felismerések alapján a japánokat is ide számították.

A turáni nyelvcsalád gondolatának megalapozója Max Müller német eredetű angol nyelvtudós volt, aki az "On the Classification of the Turanian Languages" című értekezésében (1854) bizonyos szerkezetbeli hasonlóságok alapján egy csoportba gyűjtötte a turáni nyelveket. A turáni nyelvek fogalmát a mai céhbeli nyelvészet az urál-altaji nyelvcsalád fogalmával helyettesítette.

A nagy népek, birodalmak között az I. világháború után helyüket kereső nem-indoeurópai és nem-sémi nyelvű népek körében ismét feltámadt a turáni elnevezés. Akkoriban úgy gondolták, hogy a közös keleti múlt és kulturális örökség mellett gazdasági és politikai érdekek is összefűzik őket (egyfajta harmadik út, választási lehetőség az árják és a szemiták mellett). Ezen népek kapcsolatainak magyar kortörténeti dokumentuma a Turán című folyóirat (ami a II. világháború után tiltólistára került). Ekkor született meg a turanizmus, vagy más szóval turáni gondolat, a turáni népek mai összetartozásának eszméje. A mozgalom célja valamennyi turáni nép anyagi és szellemi reneszánsza.

Teleki Pál gróf és Cholnoky Jenő professzorok szerint "Turán" nem nyelvészeti, nem néprajzi, hanem tisztán földrajzi fogalom, szerintük "turáni népek" vannak ugyan, de nem a nyelv és eredet, hanem a közös életmód fűzi őket össze.

Vikár Béla szerint (1925) a turáni kapcsolat nem faji, hanem kulturális kérdés. Ezek a népek szellemi habitusuknál fogva tartoznak velünk össze. Nem szakadhatunk el a nyugattól fajiságunknál fogva, de nem szabad soha elfelejtenünk, hogy lelkileg, szellemileg a kelettel vagyunk rokonok.

A szűkebb értelemben vett, vagy török turanizmus a türk nyelvű népekre terjed ki, akik a Turán kifejezés alatt a türk nyelvű népek határok felett álló közös hazáját értik. A tágabb értelemben vett, vagy magyar turanizmus a Kárpát-medencétől Japánig terjeszti ki a turáni népek körét.

Önkéntelenül is felmerülnek az emberben bizonyos kérdések. Hogyan lehetséges az, hogy miközben a Petőfi által olyan gyönyörűen megénekelt, a Tiszába siető kis Túrtól és az alföldi Mezőtúrtól a dunántúli Somogytúrig földrajzi neveink tucatjai őrzik Túr emlékét, a céhbeli tudósaink munkáiban hiába keressük a nyomát. És ha netán mégis, akkor is csak gyalázkodó hangnemben tudnak írni róla. Ha valaki kíváncsi a turáni népekre és utána szeretne olvasni, akkor bizony nagyon nehéz helyzetbe kerül. Emlékszünk még a nem is olyan régi időkben rendezett, "ki tud többet a Szovjetunióról és kevesebbet a székelyekről" típusú vetélkedőkre? Alapjaiban ma sincs másként (legfeljebb az irány változott, nem a lényeg). Bizony, a legrészletesebb leírást abban a jelentésben találjuk, amit az angol tengerészeti titkosszolgálat készített a turáni népekről még 1914-ben (amit egyébként elérhetünk az interneten is "A manual on the Turanians and Pan-Turanianism" cím alatt). Vajon normális dolog ez?

Mára odáig fajultak a dolgok, hogy vagy Attilát kell a szemétdombra dobnunk, vagy a Kalevalát. De valakit mindenképp. És ez sem épelméjű dolog. Mert mindketten Turán gyermekei. Tehát, ha elfogadjuk a turáni népek testvériségének a gondolatát, akkor mindketten ottmaradhatnak a szívünkben.

És ezzel eljutottunk még egy újabb súlyos kérdéshez (vajon miért van az, hogy minden kérdés ennyire súlyos?). Ez pedig a finnek és az észtek kérdése. Ugyanis akárhogyan forgatjuk is a szakirodalmat, ők is szerepelnek a turáni népek összes fellelhető listáján. De akkor miért nincsenek itt a Kurultajon? Nyilván azért, mert a magyar múlt iránt érdeklődők körében a nevük és kultúrájuk (hát bizony ne szépítsük) tulajdonképpen szitokszónak számít. A kérdés most már csak az, hogy rászolgáltak-e vajon? Illetve azok-e ők valójában, mint aminek mi tartjuk (illetve bemutatják nekünk) őket?

Nézzük a tényeket. A magyarság nagyon nehéz évezredet hagyott maga mögött, mialatt nagyon kemény küzdelmet kellett folytatnia az identitása megőrzéséért. És ezt ráadásul nem is lehet múlt időben mondani, mert ez a harc ma is folyik. Ennek egyik eszköze a finn kártya. Első lépésként kialakítottak róluk egy képet, miszerint békés földtúró emberek, akik boldogok attól, hogy szolgálhatják az uraikat és nem kergetnek a szabadság eszméjéről szóló délibábos eszméket, nem törekszenek saját identitásuk megőrzésére (magyarul mondva jó birkák). És lám, mégis milyen sikeresek és jólétben élők. Második lépésként kitalálták (és tűzzel-vassal terjesztik), hogy ők a mi egyedüli és kizárólagos rokonaink, ebből következően nekünk is így kellene élnünk. Bennünket azonban még nem sikerült ennyire megtörni, a mi génjeinkben még megvan a szabadságszeretet kódja, ezért nem fogadjuk el ezt a rokonságra alapított mintát, tehát a mintával együtt a rokonságot is elutasítjuk (vagyis a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is).

De vajon a finnek tényleg olyanok, mint amilyennek nekünk bemutatják őket? Nem lehet, hogy sokkal nehezebb történetük volt, mint nekünk? Felszorultak oda északra, rendkívül mostoha természeti és földrajzi körülmények közé kerültek és ott tengették az életüket hosszú évszázadokon keresztül. Soha nem volt önálló államiságuk, mindig svéd meg orosz uralom alatt éltek. Soha nem történt semmi, ami szellemileg felrázhatta volna őket. Aztán szép lassan elfelejtettek mindent. Igaz a Kalevala megmaradt (amit nagyon irigylünk is tőlük), de lehet, hogy az értelmét már rég elfelejtették. De nem lehet, hogy ott is megvan az a kettősség, mint nálunk? Megvan a jegesmedvéktől való származás és a halászó-földtúró bamba nép vízióját és dicséretét (bocsánat az életteli hasonlatért) zengő céhbeli, avagy hivatásos tudomány vonala és megvan a turáni származás emlékét őrző, de ilyen hosszú szolgaság után bizonyítékokat már nehezen találó vonal is, amit föld alá nyomtak, így nem tudunk róluk (bár szórványismeretek néha azért eljutnak hozzánk)? Hiányzik ugyan történelmükből a szabadságért folytatott egy évezrednyi fegyveres harc, de a második világháború előestjén mégiscsak egy turáni néphez méltó módon álltak ellen a szovjet agresszoroknak. Lehet, hogy anyagi jólét tekintetében ma jobban állnak, mint mi, de szellemi vonalon mégiscsak a nagyobb testvér segítségére szorulnak? Akkor miért nem hívjuk meg őket a Kurultajra? (Nyilván nem a céhbeliekre gondolok, de talán lehetne találni közöttük olyan csoportokat is, akik tényleg a valós múltjuk gyökereit keresik.)

Turan und seine Völker

Im persischen Epos Shahnameh (oder das Buch der Könige) die Bezeichnung Turan ("Land des Tur") bezieht sich auf die Turan Ebene über hinaus Oxus. König Firedun gehabt drei Söhnen, Salmonellen, Tur und Iraj, unter dem er die Welt teilte: Kleinasien wurde zu gegeben Salmonellen, Turan zu Tur und der Iran zu Iraj. Turans Wappentier war der graue Wolf. In späterer Zeit wurde Turan ausschließlich mit dem Wohnraum der nomadischen Turkvölker identifiziert.

Die Kasache Gesandten schenkten eine symbolische Karte von Turan. Die Frage ist: Wer sind die Teilnehmer der Kurultaj? Das beste, aber nicht pünktliche Antwort ist: Die Völker von Turan. Aber wo liegt Turan? Die erste Antwort ist: Turan liegt zum Osten des Kaspischen Meeres. Die zweite Antwort ist: Turan reicht von Ungarn nach Japan. Welcher ist die richtige Antwort?

Gehören die Ungarn zu Turan? Als Beweis haben wir viele geographische Namen, viele Spuren in der ungarischen Literatur und Kunst, Bewegungen, Zeitschriften, usw. Eins ist sicher: wir fühlen uns so, als Turanians.

Turan and his nations

In the Persian epic Shahnameh (or the Book of Kings), the term Turan ("land of the Tur") refers to beyond the Oxus. King Firedun had three sons, Salm, Tur and Iraj, among whom he divided the world: Asia Minor was given to Salm, Turan to Tur and Iran to Iraj. Turans heraldic animal was the gray Wolf. Later Turan was identified exclusively with the living space of the nomadic Turk peoples.

The Kazakh envoys gave a symbolic map of Turan. The question is: Who are the participants of the Kurultaj? The best, but not punctual answer is: The people of Turan. But where is Turan? The first answer: Turan lies to the east of the Caspian Sea. The second answer is: Turan reaches from Hungary to Japan. Which is the right answer?

Do the Hungarians belong to Turan? As a proof, we have many geographic names, many tracks in the Hungarian literature and art, movements, magazines, etc. It is sure: we feel in such a way, as a Turanians.

Az ünnepélyes közös szertartás a szertűz körül

Késő délután a szertűz körül gyűltek össze a magyarság és a rokon népek képviselői és közös szertartáson vettek részt. Tulajdonképpen ez volt a szó szoros értelmében vett Kurultaj. A többi csak kísérőrendezvény.

A Kurultaj három napja alatt több ízben elhangzott: olyan pillanatokat élhetünk itt át, amelyeket bármikor felidézhetünk magunkban, ha boldogság- és örömérzetre vágyunk. Minden napra bőven akadtak ilyen momentumok, a szertűz meggyújtása azonban kétségtelenül az egyik legfelemelőbbnek számított. A küldöttek a törzsi gyűlések hagyományai szerint összeültek a záró szertűz körül, hogy a közös jövőről értekezzenek. És hogy a múltra emlékezzenek. A közös gyökerekre. A megtartó erőre. És ami bennük szintén közös: az istenhitre. Hogy Istent itt vagy ott másképp nevezik? Ez a legkevésbé fontos különbség. A hatalmas tűzrakást körülülték a sámándobosok, majd felsorakoztak a rokon népek képviselői. A szert Sólyomfi Nagy Zoltán tartotta, akit a nemrég elhunyt Karaul táltos még életében őrzővé avatott. Miután meggyújtotta a szertüzet, a küldöttek mindegyike egy-egy fahasábot tett a tűzbe. Ezután a tűz körül félkörben felsorakozott küldöttek felé a követező üzenet hangzott el a táltos és a sámánok részéről: „Köszönjük, hogy nem vagyunk egyedül, és üzenjük általatok, hogy ti sem vagytok egyedül!". Amíg lobogott a tűz, a jelenlévők kézfeltartással szavazták meg, hogy mostantól kezdve minden második évben és mindig a bugaci pusztán hívják össze a magyarországi Kurultajt (a következő időpontja 2012. augusztus első hétvégéjén lesz), míg a páratlan években testvéreinknél tartjuk (2011-ben Kazahsztánban).

A törzsi tanácskozást vezető Bíró András Zsolt a szertartás során hangsúlyozta: a magyarok kötelessége kinyújtani kezüket egymás felé, segíteni egymásnak bármilyen körülmények között, bárhol is éljenek a világban. Az ünnepélyes szer egyik legfelemelőbb pillanata az volt, amikor az életfa alá magyar testvéreink hoztak egy-egy zacskóval az elcsatolt területek (Őrvidék, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék) földjéből, jelképesen egyesítve azokat.

Die festliche gemeinsame Zeremonie um das Zeremonie-Feuer

Es war der genauer genommene Kurultaj. Die Gesandten der verwandten Völker versammelten sich um das Zeremonie-Feuer. Die Schamanen führten die Zeremonie durch und sagten: "Wir bedanken uns zu Ihnen, dass wir nicht allein sind und ihr die Nachrichten geben, dass Sie auch nicht allein sind!" Die Gesandten stimmten zu, der folgende Kurultaj 2011 in Kasachstan, dann 2012 wieder hier, in Bugac wird gehalten.

The festive common ceremony around the ceremony fire

It was the more exactly taken Kurultaj. The envoys of the related people assembled around the ceremony fire. The shamans carried out the ceremony and said: "We thank to you that we not alone are and give her the news that you are also not alone!" The envoys agreed, the following Kurultaj in 2011 in Kazakhstan, then in 2012 again here, in Bugac is held.

Zárókép / Schlussbild / Final picture

A legszebb élet, amit valaha is el tudtam volna képzelni magamnak!
(Sajnos a képen egy Bagatur harcos foglalta el a kívánatos helyemet!)

Die schönsten Leben, was ich mich eher vorstellen konnte!
(Leider im Bild steht ein Bagatur Kämpfer in meinem gewünschten Platz!)

The nicest lives what I could rather fancy!
(Unfortunately, in the picture a Bagatur fighter stands in my desired place!)

*  *
*   *   *
*  *

Megjegyzés. Jelen beszámoló összeállítója elsősorban saját élményeire és fotóira támaszkodott, de a teljesebb kép nyújtása érdekében hasznosította mások gondolatait és fényképeit is. Köszönet érte mindenkinek!