II. Kurultaj 2008

Magyar-madjar törzsi gyűlés

Bösztörpuszta, 2008. augusztus 8-10.

2. Kurultaj / Magyar-madjar (ungarische) Stammesversammlung
8-10. August 2008

2th Kurultay / Magyar-madjar (Hungarian) Tribal session
August 8-10, 2008

A Kurultájhoz vezető út

The to the Kurultay leading way

Az egész úgy kezdődött, mint egy mese. Persze ez csak egy külföldinek hat meseként, nálunk ez a legbrutálisabb valóság.

Lassan már egy évezrede keressük a valahol keleten leszakadt és szétszóródott testvéreinket (a másfelé szétszóratottakról akkor most szó se essék). Vannak halvány emlékeink, szórványos nyomaink és ezeket kutató magányos hőseink. És van az ellenséges környezet, amely folyamatosan akadályozta (helyesebben szólva: ma is akadályozza) ezeket a kutatásokat.

Még valamikor a XX. század hatvanas éveiben Kazahsztánba vetődött egy magyar tudós, hogy kutasson valamit (Tóth Tibornak hívták, és a Természettudományi Múzeum Embertani Tárának vezetőjeként embertani vizsgálatokat folytatott). De mit tesz Isten (nyilván a magyarok Istene, mert lennie kell ilyennek is), rosszul tették a fejére a szemellenzőt (vagy csak ő volt túl ügyes?) és felfedezett valami olyasmit is, amit nem lett volna szabad. Egy elejtett megjegyzésből értesült a Kosztanáj városa környékén élő madjar nevű népcsoportról. Azonnal odautazott, hivatalosan antropológiai felméréseket végezni. A felfedezett, közel ezerfősre becsült népcsoport megismerésére egy nagyobb nyelvészeti, régészeti és néprajzi expedícióval szeretett volna visszamenni, de erre már soha nem kapott lehetőséget. Ez Kazakisztán külföldiek elől szigorúan elzárt területe volt ugyan, de Tóth Tibor Leningrádban készült megvédeni nagydoktori disszertációját és a Kazak Akadémia is mellette állt. Talán az volt a fő bűne, hogy belebotlott az ugyancsak madjar Dulatov családba. Dulatov a cári rezsim ellen harcoló, Alas nevű kazak függetlenségi mozgalom vezetője volt, aki ráadásul még Sztálin alatt is tovább harcolt.

Tóth Tibor felfedezését tehát úgy elsikkasztották, mintha sosem lett volna. Illetve csak majdnem. Mert közben egyszer csak megszűnt a Szovjetunió, Magyarországon pedig akadtak emberek, akik újra felvették az elejtett szálat. Nem hagyhatjuk említés nélkül Benkő Mihály útjait, aki először hozott híreket 2001-ben az önállóvá vált Kazakisztánból (amit mi orosz nevén Kazahsztánnak ismerünk). Végül Bíró András Zsoltnak (mit tesz Isten, ő is a Természettudományi Múzeum Embertani Tárának a kutatója) sikerült a teljes törzs antropológiai és genetikai felmérését elvégeznie 2006-os expedíciója során. A vizsgálatok eredményei megdöbbentőek voltak: a mai magyarországi lakosság egy részének az ősei és a madjar törzs ősei között valamikor a múltban genetikai kapcsolat állt fenn.

Ezután az események már úgy peregtek, ahogy peregniük kellett. Bíró András Zsoltot kézről-kézre adták, hogy mindenkit felkereshessen. A nagy kézről-kézre adásban aztán a madjarok is rádöbbentek, hogy léteznek, illetve, hogy milyen régen nem találkoztak egymással, nem tartották számon egymást. Ráadásul messze nyugaton is vannak rokonaik. Amiről persze voltak halvány emlékeik, de miután az iskolában nem tanultak róluk, azt hitték, már nincsenek is. (A maga nemében ez is egy elképesztő történet. Az iskolában természetesen volt szó Magyarországról, de orosz nyelven, Vengrijának nevezve, nem is sejtve, hogy ez a név magyarokat rejt! Ha nem lenne igaz, el sem hinnénk: a XXI-ik század hajnalán még lehet névátkereszteléssel elrejtett népet felfedezni Európa közepén! Nesze neked műszaki haladás, internet, meg minden.) Addig törték a fejüket a helyzeten, míg rájöttek a megoldásra: fel kell újítani a szovjet időkben betiltott törzsi gyűlések rendszerét. Addig-addig, míg a gondolatot tett követte, és 2007-ben megszervezték az első Kurultájt.

Kazakisztán régi fővárosában, Almaty-ban 2007 januárjában létrehozták a Madjar Törzsi Alapítványt és támogatóik segítségével 2007. július 4-8. között Saga településen, a madjar törzsi terület központjában megrendezték az első Kurultájt. A magyar harci-, zenei- és tánchagyományt egy tízfős barantás csapat képviselte. Miután állami támogatást nem sikerült szerezni, önerőből (ill. a Magyarok Világszövetsége támogatásával) utaztak (összesen 18-an).

A Kurultájnak 2007-ben három vállalása volt, az első, hogy a jövőben is megrendezésre kerülnek kurultáj-ok, a második a testvér delegációk cseréje, a harmadik a magyar nyelv tanulása.

A lelkesedés később sem hagyott alább és felmerült a folytatás igénye. Így született meg a második, most már Magyar-Madjar Kurultáj magyarországi megszervezésének igénye, amit Bíró András Zsolt és Vukics Ferenc együttesen vállalt. Eljött az ideje, hogy a magyarság és testvérnépeik a régi hagyományokra alapozva közelítsenek egymáshoz. A közös Kurultáj a szkíta-hun-avar-magyar kulturális és életmódbeli folyamatosságot, a magyar alapértékeket, az ősök, a testvér- és rokonnépek tiszteletét, a magyarság földrajzi és időbeli határokon átívelő egységét és közös felelősségvállalását van hivatva tükrözni. A Kurultáj szervezése közben vált nyilvánvalóvá és kristályosodott ki a gondolat, hogy csak magunkra számíthatunk.

Der zum Kurultaj führende Weg

Die Deutschen nennen uns Ungaren, aber wir nennen uns Magyaren. Man hat im Kasachstan noch in den 60-er Jahren einen Stamm mit dem Name Magyar (aber mit kyrillischen Buchstaben geschrieben, deshalb schreiben wir jetzt so: Madjar) entdeckt. Während des Kommunismus dürfte man es nicht weiter forschen, aber nach dem Zusammenbruch der Sowjetunion ungarische Wissenschaftler haben es nochmal Angefangen. Man wollte wissen, ob das ein zufalle Namenvergleich ist, oder Sie wirklich unsere Verwandten sind. Die Expedition bereist große Gebiete Kasachstans, wo Madjaren lebten und DNS-Muster gesammelt. Das Ergebnis war sehr überraschend. Die Musters stehen so nah zu dem Muster der Menschen, die heute in Ungarn leben, das man mit Sicherheit sagen darf: Ja, Sie sind unsere Verwandten. Wir reden hier über genetische Verwandtschaft, sie können nicht mehr ungarisch, sie sind kulturell hundertprozentig Kasachen, nun im ihren Erinnerungen haben sich schwache Abdrücke, über die Brüder, die nach Westen gewandert haben.

Diese Leute leben noch so, wie vor 1000 Jahren, viele von ihnen noch kein europäische Menschen gesehen (Russen auch nicht). Sie waren sehr überrascht, als diese Magyaren aus dem anderen Ende der Welt wieder aufgetaucht haben. Na ja, sie haben in der Schule zwar Geographie gelernt, auch über Ungarn, aber in russische Sprache, und dort heißt es "Venger" und "Vengrija". Und niemand hat gedacht, dass diese ein Deckname für Magyar sein sollte. Unglaublich, wie? Man denkt, das heutzutage nur in Ozeanien oder in Süd-Amerika kann neue Völker entdecken, aber in Europa?

Die Expedition suchte monatelang Madjaren in Kasachstan. Und die dort lebenden müssten auch sehr nachdenken, wer soll noch Madjar sein unter Ihnen (im alltägliches Leben die sind alle Kasachen, es geht nur um eine Stammesangehörigkeit). Und später sie fangen an zu überlegen: endlich haben wir uns gefunden, es wäre schade diese Verbindungen wieder in die Vergessenheit treten zu lassen. Und sie erinnerten, das im alte Zeiten sie haben ordentlich Stammesversammlungen gehalten, aber während die kommunistische Diktatur es war verboten, so ist es bis heute vergessen wurde. Nun, wen man eine Gedanke hat, es muss verwirklicht werden. So wurde im 2007 in Kasachstan die erste Kurultaj (Große Stammesversammlung) gehalten. Hier wurde entschlossen, dass es in der Zukunft jedes Jahr abgehalten muss, wechselnd in Ungarn und in Osten.

Zweite Mal war es in 2008 in Bösztörpuszta (etwa 60 km südöstlich von Budapest in Große Ungarische Tiefebene, wo damals die berühmte awarische Fürstengrab gefunden wurde). Hier ist die Idee geboren, diese zusammentreffen zu erweitern für alle Völker, die mit uns verwandt sind. Aber was heißt diese Verwandtschaft? Wir haben die Meinung der Wissenschaftler außer bedacht gelassen und sagten: alle, die zu dieselbe Kulturkreis gehören. Nennen wir sie Nachfolger der Skythen, die berittene Bogenschützen, Nomaden oder wie man will. Dann begann man Träumen. Es wäre schön auch Sportwettbewerbe zu halten ("Skythenolymp"). Aber nur mit unsere alte Sportarten, wo die Teilnahme, Kennenlernen und Treffen sind wichtiger als die Sieg.

Übrigens in Ungarn existiert eine Bewegung die alten ungarischen Sportarten zu pflegen. Die Bewegung heißt Baranta. Sie hatten große Anteil im organisieren der ungarische Kurultaj, und sie vertreten uns auch im kasachische Kurultaj. Sie haben lila Anzug, sie sind oft zu sehen in meiner Bilder.

Die Kurultaj 2008 hat etwa 40 000 - 70 000 Menschen besuchte (in 3 Tagen). Die hatte große wiederhall im ganzen Mittelasien, aber in Ungarn die Regierung und die Medien wollten darüber nichts wissen. Ihnen passt es nicht, wenn das Volk etwas selbst organisiert.

Die Kurultaj hat noch eine wichtige Folge. Da trafen Ungaren zusammen, und "sie fangen an zu überlegen: endlich haben wir uns gefunden, es wäre schade diese Verbindungen wieder in die Vergessenheit treten zu lassen" (die Geschichte wiederholt sich immer...). Wir erlebten, wie gut ist die Zusammenseins-Gefühl und es führte zu dem Gründung der Verband der Ungaren (Magyarok Szövetsége). Noch eine Organisation, vorüber der Macht nicht hören will. Die Teilnehmer der Verband meinen, es ist nicht richtig in der Warenhausketten wer-weißt-woher stammende schlechte Lebensmittel zu kaufen, wenn wir haben ausgezeichnete ungarische. Dann organisieren sie Markte (wie im alte Zeiten), wo man von der Bauern kaufen kann. Sie wollen statt der Banken eine eigene Sparkasse gründen. Sie meinen wir wollen uns selbst helfen, usw.

A kunbábonyi avar fejedelmi sír

Das awarische Fürstengrab von Kunbábony
The Avar prince's grave of Kunbábony

A különleges eseményhez különleges helyszín kellett. Meg kellett felelnie a hétköznapi elvárásoknak: legyen elegendő hely, legyen jó megközelíthető, legyenek vendégszerető gazdái, stb. Kellett azonban még valami, ami különlegessé teszi a helyet, ami miatt csak itt és sehol máshol nem lehet megrendezni az eseményt. Így találtak rá a Felső-Kiskunságban lévő Kunszentmiklósra. A település melletti Bösztörpuszta megfelel a hétköznapi elvárásoknak, az ugyancsak hozzátartozó Kunbábony pedig a különlegeseknek.

Egy újabb mesébe illő történet. 1971-ben a traktorosok előtt leomlott egy homokfal a kunbábonyi homokbányában és számtalan aranykincs került elő. Jellemző a munkások primitívségére, hogy azonnal megosztoztak rajtuk. De a magyarok istene itt is közbeszólt: az egyik pénzsóvár munkás megpróbálta eladni a zsákmányt és lebukott. A területet azonnal lezárták, a homokot átszitálták, de a széthordott kincseknek már csak a 70 százalékát sikerült begyűjteni. A begyűjtés és a hitelesítő ásatás eredményeképp 155 db aranytárgy került a kecskeméti múzeumba (ma is megtekinthető a Cifra Palota állandó kiállításán), melynek összsúlya 2,5 kg. Ez a világ legszebb avar kori lelete.

A kunbábonyi lelet, mint ötvös remek is egyedülálló (csaknem teljes egészében a fémművesség terméke, amely a kor összes fémmegmunkálási eljárását felvonultatja, a lemezes poncolt munkáktól az öntésig, a rekeszes, körberakásos és formába kalapált, bordázott és gyöngyözött elemek alkalmazásáig), de mint történeti forrás, talán még ennél is jelentősebb.

A lelet előkerülése megerősítette a Duna-Tisza közi kagáni székhely korábbi feltételezését. Azt feltételezik, hogy a sírban a legendás Baján kagán idős unokája nyugodhatott, aki a bizánci vereség és az avar birodalom vazallusi szervezet összeomlása után tevékeny részt vállalt az avarság újjászervezésében. Az eltemetett személye és a temetés ideje azóta is megosztja régészeket és történészeket. A személy kunbábonyi avar fejedelemként ill. kagánként ment be a köztudatba, de ha netán mégsem volt az, akkor is az avarság legrangosabb vezetői közé tartozott. Nagyméretű, 280 cm hosszú, 130 cm széles, ÉNy-DK-i irányú sírgödörbe, arany lemezekkel díszített fakoporsóba helyezve, méltóságának jelképeivel, legszebb ékszereivel, fegyvereivel, edényeivel és eszközeivel együtt temették el. Szemfedelét aranylemezek ékesítették, kezére aranykörmös kesztyűt és halotti gyűrűket húztak. A halott mellé a túlvilági útra két birka húsát helyezték, fejéhez óriási, talán borral teli amphorát állítottak. A kunbábonyi avar férfi rangját nemcsak ékkőberakásos aranyveretekkel díszített öve, hanem arany kürtje és ivóedénye, madárfejes jogara, valamint aranyveretekkel ellátott kardja is jelzi. Talán ez a legrégebbi feltárt avar sír.

A Kárpát-medencébe betelepedő avarok - az avar vándorlást követő második generáció - egyik képviselőjeként a kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfi - mint cseppben a tenger - híven reprezentálja azt a belső-ázsiai népességet, mely a VI. század közepén, több ezer kilométeres vándorlással eljutott a Kárpát-medencébe. Nagy jelentőségű, hogy a koponya alapján sikerült rekonstruálni az arcvonásait, így ma bárki a szeme közé nézhet.

Egykori sírjának helye az enyészeté lett. Mígnem felvirradt a Kurultaj napja (2008. augusztus 8.) és a kései utódok elzarándokoltak legrégebbről fennmaradt ősük ez alkalomból helyreállított sírjához és felavatták a Simmer Sándor által faragott sírjelet. Ezzel az őseink sírjaival oly szegényesen ellátott hazánkban új nemzeti kegyeleti emlékhely keletkezett.

Avarians

The Avars, a people of Inner- and Central-Asian origin, joined by East European nomads, settled down in the Carpathian Basin. The Avar Khaganate was the first entity to unite under one rule the different regions of the Carpathian Basin: Transdanubia (western Hungary), the Great Hungarian Plain (eastern Hungary) and Transylvania (western Romania).

The Avars had both light and heavy cavalry; their main weapons were the composite recurved bow, spear and straight sword. It was the Avars who introduced iron stirrups in Europe, which proved to be an important innovation in the formation of European cavalries. The appearance of Avars in the Carpathian Basin is marked by shallow sacrificial pits, without human or animal remains but connected with the cult of the dead ('votive-deposit pits of Turkish type'), which contain spears, bridles and stirrups; and by the presence of eastern-type burials with a horse, horse harness, and hand-made vessels with four knobs on the rim. Burials in short tunnels extending from one end of the grave-pit, appearing in the Tisza valley (eastern Hungary), and burials of parts of horses and other animals show East European nomadic traditions.

The Avars' centre of power was situated somewhere between the rivers Danube and Tisza, in central Hungary: this is the area where we find burials of the military groups and of an Avar chief (a khagan?) at Kunbábony. In keeping with their social status, graves of the warriors buried with their horse and weapons were given a central place in the cemeteries of the Great Hungarian Plain and Transdanubia (eastern and western Hungary).

A tábor

Das Lager / The Camp

Azt mondják Kunszentmiklós beírta magát a legújabb kori magyar történelem fontos helyszínei közé, és leginkább Bődi Szabolcs polgármester volt az, aki a házigazdai szerepet felvállalta. Egyes résztvevők szerint pedig Kunszentmiklóson a föld kisugárzása, mások szerint a csillagállás okozta azt az általánosan emelkedett hangulatot, ami a második magyar törzsi találkozót övezte.

A tekintélyes jurtatáborban nyüzsgő élet adott hátteret a Kurultáj szép pillanataihoz. A mintegy 100 jurtából felépített táborban 500 barantás, 700 egyéb gyalogos hagyományőrző, 150 lovas ill. lovasíjász, 1500 korhű magyar viseletbe öltözött segítő készült a nagy találkozóra.

Ha egy rendezvényért babért lehetne osztani, akkor a Barantásoknak akkora babér járna, mint egy kazal. Mint ahogyan máris messze vitte a pusztai szél azt a legendát, miszerint a szervezők nulla forintból indultak neki a szervezésnek, majd 12 milliós költségvetésből létrehoztak egy kb. 120-140 millió forintba kerülő fesztivált, ami 2008-ban Magyarország legjelentősebb, legemelkedettebb rendezvénye volt.

Az ünnepség egyedisége a természet tiszteletében és tisztaságában is megmutatkozott. A helyszín, Bösztörpuszta - a Buda felé vezető útvonal egykori legismertebb lóátváltó állomása, ma kiemelten védett nemzeti park - teljes mértékben hulladékmentes maradt az ötvenezer ember után.

A törzsi gyűlés eseményei

Die Ereignisse der Stammesversammlung
The events of the Tribal session

A találkozó látszólag nem túl szerencsésen indult. Pénteken este kitört a vihar, vigasztalanul esett és esett egészen másnap délig. Vukics Ferenc főszervező azonban másképp értelmezte: ez egy megtisztító, felszabadító eső, ami az utána következők még tökéletesebb előkészítését szolgálja. És igaza lett. Szombat dél körül szinte vezényszóra szétszakadoztak a felhők, és helyet adtak a ragyogásnak. Nemcsak a külső sugaraknak, amelyek gyorsan felszikkasztották a gyepet, de nem annyira, hogy ne érezzük üde, friss leheletét, hanem annak az ősi tűzből származó nemes érzés- és gondolatvilágnak is, amely szemmel láthatóan a továbbiakban áthatotta minden jelenlévő szívét, és amelyet a "Bennem Isten napja ragyog" sor fejez ki legszebben.

A kürtök hívó szavára bevonultak a csapatok, majd a szakrális ének után Bődi Szabolcs polgármester köszöntője következett. "Magyarnak lenni büszke gyönyörűség...", ez a gondolat tisztességes, mert nincs vele senki hátrányosan megkülönböztetve, egy a fontos: bárki, aki magyarnak vallja magát, büszkeség tölti el, hiszen kötődésünk, hitünk oly sok mindent kibírt az elmúlt évszázadok alatt - kezdte beszédét és örömét fejezte ki, hogy Kunszentmiklós határában, a Kárpát-medence közepén öltött testet az idézett ige. Köszöntötte a Kazakisztánból érkezett vendégeket, és tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy a pénteken megtartott ünnepi testületi ülésen a képviselőtestület egybehangzó szavazással Saga település testvérvárossá nyilvánította.

A polgármesteri beszédet Kazakisztán magyarországi nagykövetének, illetve Kurmangazi Sokpituli (Torgaji madjarok vezetője) válaszbeszéde, majd Bíró András Zsolt köszöntője követte. Bíró szerint ez a találkozó az összefogás erejét mutatja; és hogy a történelmünket nem kell újraírni, csupán elő kell venni, mert megvan.

Keresztelő szertartásra is sor került: Emese, Napsugár és Bendegúz kapott ezúttal nevet. A keresztelési ünnepségen és a református liturgia szerint tartott istentiszteleten egy erdélyi lelkipásztor hirdetett meseszép igét, amihez a közönség népdalokat énekelt.

A résztvevő csapatokra egyébként a családosság volt a jellemző. A szülők mellett jelen voltak a csemeték is, a nekik való méretű fegyverzettel, illetve szakrális eszközzel. Ez a jelenség a nézők gyermekközönségéből fokozott éljenzést és tapsot váltott ki, majd a szereplés után a közös játék révén barátságok szövődtek. Az új nemzedék már sokkal tudatosabb!

A koraesti órákban az ősök köszöntése után látványos sólyomröptetés részesei lehettünk.

Körösi Csoma Sándor szellemiségét életre keltve Csöpel láma úgy vélte, e találkozó szellemi hátterét kell megélnünk: a tudatot, mert annak van teremtő ereje. A belső utunkat kell járnunk, ahol nem a cél a fontos, hanem a tapasztalás. Ne rohanjunk el a jelenünk mellett, hanem a megtapasztalás révén tanuljunk meg választani, hogy nekünk és a világnak is jó legyen. A találkozó nyitóelőadásának útravalója így hangzott: "Évezredek sötétségét elűzi egyetlen gyertya fénye. Ne átkozd a sötétséget, gyújts világot!"

Pap Gábor művészettörténész a szkíták harci művészetének, a hagyományos magyar övbirkózásnak, harci íjászatnak, fegyveres vívásnak, ostorhasználatnak, harci táncoknak, lovas harci játékoknak, lovasíjászatnak szellemi hátterére, szakralitására mutatott rá. A küzdő embernek belül kell a célpontját megtalálnia. Ha belül nem találja, akkor kívül sose találja meg. Elvonatkoztatva utalt a jelen emberére, aki mindig a külsőkben keresi önmaga megvalósítását és boldogságát. Előadásának visszatérő gondolata az egymásért és nem az egymás ellen való küzdelem művelése volt. Ne Káin és Ábel módjára harcoljunk egymás ellen, hanem Hunor és Magor módjára egymásért való küzdelmünk során a nemes érékek kiemeléséért. Az egymás nemesítése során sosincs vesztes!

Szántai Lajos is továbbadta a szkíta örökséget: "Lélekből kell nemesednünk!" Ez abból is áll, hogy nemet tudunk mondani arra, amire a többség nem tud nemet mondani. A csodát ne kívülről várjuk, hanem ébredjünk tudatára annak, hogy MAGunkban hordjuk. A MAG magában hordozza az új élet csíráját, és nemzetnevünkben hordozzuk: MAGyar. Ez a jogos örökségünk. Ne feledjük azt a tényt sem - zárta előadását Szántai Lajos - hogy jelen pillanatban a magyar a legnépesebb nemzet a Kárpát-medencében. "Belülről váljunk olyanokká, amilyennek kívülről szeretnénk magunkat láttatni!" Ez egyébként a barantások jelszava is.

"1500 éve történt..."
Magyar összefogás történelmi élőkép 1000 résztvevővel

"Es ist vor 1500 Jahre geschieht..."
Lebhafte Szene mit 1000 Teilnehmern aus der ungarischen Geschichte
"There is before 1500 years happens..."
Living Scenes with 1000 participant from the Hungarian history

Elsőként 100 kürtös szólította bevonulásra a csapatokat, melyet szakrális ének előadása követett. Most kerültek sorra az üdvözlő beszédek, amelyekről fentebb már megemlékeztünk. Ezután a magyar történelem hősi korszakainak, főleg a honfoglalás korának öltözeteiben megjelenített impozáns bemutatók, szertartások sora következett.

A lovasok felelevenítették a haza földjének háromszori megkerülésének ősi szokását.

A gyalogos íjászok három közös lövést adtak le.

Sólyomfi Nagy Zoltán vezetésével felvonultak a hagyományőrző dobcsapatok.

Sólyomfi Nagy Zoltán "Tépjen szél" című dala nem most született, de refrénje akár mottója is lehetne a találkozónak. Azért a konok hitért, eltökéltségért, ami a "Nem megyek el, itt maradok" sorból is sugárzik, és ami méltó válasz a "Nagy Hazug" közismert felszólítására.

Ezután jött az ostormenet. Az elmúlt években a barantások egy régi- új elemmel színesítették az ünnepnapokat. A szakrális ostormenetek immáron három éve szaporodtak el az országban és most 260 ostoros együttesen lépve, együtt cserdítve mutatta meg az összefogás erejét. A karikás fontos jelképe a magyar kultúrának. Jól megmutatkozik rajta a gazdálkodás, a szakralitás és az önvédelmi képességek szerves egysége. A karikás egyszerre gazdálkodási eszköz, egyszerre fegyver és egyszerre szent tárgy. Régebben köszöntötték vele az újévet (ostormenet), Jézus születését (karácsonyi durrogatás), a templom felszentelését. Azokban a falvakban, ahol hiányzott a harang, karikással kisérték utolsó útjára a megboldogultat. A jó csergetés biztosította a menykapu kinyitását, a lélek könnyű hazatalálását.

Láthattuk, hogy mit csinálnak a lovas harcosok, amikor éppen nem harcolnak: volt lovasbirkózás, pusztai birkózás és buszkasijáték. Felidézték azt az ősi mondást, hogy a magyar ember azért rendelkezik lóval, mert a teremtéssel mindig dolga van, mindig benne van a természetben, a természet révén a teremtés folyamatában. Csendes barátságával a ló arra tanít, hogy alkotó módon gondos gazdái legyünk Földünknek.

A gyalognépek sem maradhattak ki, gyalogos párviadalokat mutattak be.

Végül a csapatok újra felsorakoztak a záróképhez, majd Patrubány Miklós és Izmagulov akszakál köszöntőjével zárult az élőkép.

Ezután a főszerep a Magyarok Nagyasztaláé lett. Ennél a 72 méter hosszú, erdélyi fenyőfából készült hosszú asztalnál gyűltek össze a gyűlés résztvevői, hogy ősi szokás szerint az ünnepélyes étkezési ceremónia közben eszmét cseréljenek a haza dolgairól, vagyis egy valóságos országgyűlést tartsanak.

Az életfa alatt megterített asztalhoz ültetett közép-ázsiai és hazai vendégek áldásai és pohárköszöntői után a két nép szövetségkötésének megerősítése és a Testvérnépek megszólítása volt a téma. Döntés is született a két év múlva újra Magyarországon összehívandó nagy Kurultájról. A tervek szerint ekkor a világban fellelhető mind a 24, magát magyarnak, illetve hun utódnak tartó törzs találkozójára sor kerülne.

Élmények, vélemények

Sammlung von Erlebnissen und Meinungen / Collection of experiences and opinions

Puszta, ló, íj - valami megmozdult bennem, valami ősi, rejtett érzés kerített hatalmába, a szabadságnak elfeledett érzete talán, egyfajta hazatalálás, megérkezés. Kinn lenni a pusztában, ahol messze-messze ellát a szem, ahol se házak, se utak nem zavarják a természet harmóniáját - ha tehetném, sólyomként törnék a magasba, a szelek szárnyán suhannék a végtelen pusztaságban, vagy lóra pattannék, és csak vágtatnék bele a végtelenbe. Nincsenek határok, megkötések, képes vagyok igazán önmagam lenni, harmóniában a természettel, a nagy egész részeseként. Kint a pusztában megváltozik minden, eltűnik minden rossz, nincs se irigység, se féltékenység, se hazugság, se becstelenség. Kint a pusztában kitisztul, fellélegzik a lélek.

Hogy magyarok vagyunk és jó magyarnak lenni, ehhez fogható mértékben csak Csíksomlyón tapasztalhattam néhányszor. Nehéz lenne ezt leírnom, elmagyaráznom. Mert Széchenyi-gondolattal szólva: "A magyar szó még nem magyar érzés". A magyar érzést tapasztalni kell. Érezni kell. Megélni kell. Bösztörpusztán például.

Nagyon felemelő volt látni, hogy a magyarok ilyen összefogásra is képesek! Ne felejtsük el azért, hogy miért csináltuk! Persze a saját magunk örömére is. És azért, hogy megünnepeljük a találkozást a testvéreinkkel, akikkel több, mint ezer éve nem találkoztunk. És hogy egy olyan ajándékot adjunk nekik, amire jó szívvel emlékeznek, míg újra találkozunk.

Aki ott volt a Kurultajon, érezte, hogy ott valóban valami különleges dolog történt; valami, amit úgy neveznék: "Magyar Élet". Amiről talán mindig is tudtuk, hogy létezik, csak olyan sok éven át elrejtették előlünk. De most? Az alvó felébredt! És az élet nem áll meg; megtapasztaltuk, hogy valóban létezhet Magyar és Magyar között összefogás, és hogy tudunk dolgozni egymásért. Úgy látszik, hogy valóban testvérekre találtunk, akiktől annyi éven át távol voltunk. Sőt olyan testvérekre is, akik itt voltak mellettünk, csak most vettük észre őket! Persze vannak, akiket, még ez sem győzött meg. És nyilván lehet találni hibákat, és vannak, akik szívesen találnak is. De valami elindult... Valami, amit úgy neveznék: Magyar Élet!

Visszamentünk az időben több mint ezer évet, azért, hogy megtaláljuk gyökereinket és testvéreinket, így ma már együtt ünnepelhettünk velük. Mit is ünnepeltünk? Azt hogy vagyunk, és Magyarok vagyunk, ennél magasztosabb, ennél nagyobb ünnep magyar ember számára nem létezik. Ezen a három napon együtt ünnepeltek Kazahkok, Magyarok, és minden olyan törzs, akik a tudomány mai állása szerint, rokonságban állnak velünk, igen törzs, hisz a Kurultaj a legnagyobb Magyar törzsi találkozó.

Vukics Ferenc értékelése a Kurultáj után

A jövendő számára csak a cselekedetek számítanak. A Kurultájon a magyar ember cselekvési formájával találkozhattunk. Valódi magyar összefogást láthattunk és érezhettünk. Jó volt együtt lenni és közösen erőt meríteni a teremtő szándékból. Bösztörpuszta valóban szakrális hellyé lett, egy új kezdet helyszíne.

Most nem régen elmúlt idők egyre fakuló energiáit kerestük eldugott helyeken, hanem megtapasztaltuk, hogy a teremtő erő ott van és ott erős igazán, ahol mi, magyarok ténylegesen magyarok vagyunk. Igazi élő erő, amely téren és időn túl is érezteti a hatását. Ott mindannyian megtapasztalhattuk, hogy a teremtés elszakíthatatlan részei vagyunk. Új, mégis öröktől fogva létező erők támadtak fel ismét. A magyar mondavilág szerint a világ aranyos szeglete az egyetlen hely, amely megőrizte a teremtés eredeti állapotát. Hetvenezer ember újraalkotta az aranyos szegletet, s erősíti minden olyan ember, aki már készül, hogy legközelebb ő is ott legyen. A politika kerékkötői által egységesen elhallgatott magyar találkozás állami támogatás, pályázatok, bűncselekmény, rohamrendőrök, szemét nélkül zajlott le a sokszor alábecsült pusztában. A pártharcok mögül előrelépve újraformálja magát egy élni, dolgozni, teremteni és példát mutatni akaró nemzet. Keleti testvéreinkkel való találkozásunk nem a múltról, hanem a magyar jövő kezdetéről szólt.

Az idő elérkezett. Az emberek megtalálták egymást. Az esőcseppek megindultak a tenger felé lassan mindenki érezni fogja egy nagy folyó sodrának erejét.

Az idő elérkezett és épülni fognak a magyar otthonok, a magyar iskolák, a magyar templomok, a teremtés törvényei szerint művelik majd a magyar földet és a magyar elmét, és tanulni fogják a magyar embert!

Új Magyarország épül végre, nem politikai jelszavakkal, hanem dolgozó és szerető emberek által. Észre sem fogjuk venni, hogy milyen gyorsan nyílik ki ennek a közös cselekvésnek a virága.

A Kurultájon kezdet és visszaszámlálás kezdődött el. Új önkormányzatiság alapjait kezdték lerakni. Nem szakjogászok, hanem hittel élő, teremteni akaró, az elődeik ősvényét követő, a jövőre szövetséget kötött emberek közösségei.

A tanítás több évtizedes folyamata tetté érlelte az elméleteket. Megindult az ország teljes feltérképezése. Az elkövetkező hónapokban óriási munka zajlik majd le. A Kurultáj óta ezrek csatlakoznak egy új magyar működési forma újjáalkotásának megvalósításához. Átlépve a fejben és lélekben lévő határokat, a magyarság minden részéről egyszerre teszik meg az első lépéseket. Végre értjük egymás szavát.

Mit is tud az ország és mit tudna még? A csatlakozók emberi magyar életet kívánnak maguknak és akarnak gyermekeiknek. Életet, ami ténylegesen az életről szól. Nem bűnösöket keresnek. Csupán hitetleneket, tudatlanokat, lelketleneket találnak.

Az elkövetkező időben több száz helyszínen megindul a magyar táj és az ember feltérképezése. Váruk mindenkit, aki a tett tapasztalásával rendelkezik. A munka végén pedig újra találkozunk. Úgy, mint Bösztörpusztán. Kicsit többen kicsit felkészültebben szerét ejtjük a dolgoknak, megalkotjuk a dolgok magyar rendjét, hogy országunk újra megérdemelten a mienk lehessen. Meg fogunk érte dolgozni munkával, tettel, szeretettel.

Bösztörpuszta szakrális hellyé vált. Magyarország egésze szakrális hellyé lesz ahol a teremteni szándékozó ember őszintén és megtisztulva tekinthet majd a következő nemzedék szemébe. A hollók elvégzik a dolgukat. Felépítik a fészket a sólymoknak. Mire a huszonnégy népet összehívjuk, addigra már rendezzük dolgainkat és egy egységes nemzet fogadja majd testvéreit.

Nem lesz nehéz, mert mi már tudjuk: van magyar ember.

Kelemen Zsolt értékelése a Kurultáj után

Csodálatos élményekkel térhettek haza a 2008-ban Magyarországon - a kunszentmiklósi Bösztörpusztán - megrendezett Kurultáj látogatói.

Az évszázad eseménye volt a Madjar-Magyar törzsi találkozó, a Kazahsztáni és magyarországi "vérrokonok" nyilvános találkozója, egymásra találásuk közös ünnepe. Az évszázadok alatt eltávolodott "testvérek" kapcsolatépítési törekvése az összefogás szimbólumává vált. Ezt koronázta meg az összefogásra, önszerveződésre és közös cselekvésre elszánt emberek áldozatos munkája a rendezvény létrehozásában. Mindenki beleadott a megvalósításba lehetőségei és képességei szerint. Az azonos értékrend szerint gondolkodó, jó szándékú emberek alkotta hatalmas tömeg pozitív kisugárzása feledtette a nehézségeket, eltakarta az előforduló hibákat, fogyatékosságokat és megszüntette az ellentéteket. Az ünnepen mindenki megtapasztalhatta az összefogás nagyszerűségét.

Megjegyzés. Jelen összefoglaló összeállítója elsősorban saját tapasztalataira és fotóira támaszkodott, de a teljesebb kép nyújtása érdekében hasznosította mások gondolatait és fényképeit is. Köszönet érte mindenkinek!