VII. Magyar Fényünnep 2011

a nyári napfordulón, 2011. június 21.
Miskolc-Diósgyőr, Hunnia jurta falu, 2011. június 18-21.

* * *

Alt-ungarische Schamane-Zeremonie des Lichtes

in der Sommersonnenwende am 21. Juni 2011
Miskolc-Diósgyőr, in der Jurte-Lager "Hunnia", in der 18-21 Juni 2011

* * *

Old-Hungarian Shaman ceremony of the Light

in the Summer Solstice on the 21st June, 2011
Miskolc-Diósgyőr, in the Yurt-camp "Hunnia", 18th-21st June, 2011

* * *

Bevezető gondolatok

Einleitende Gedanken / Introductory thoughts

Hát eljutottunk a hetedik fényünnephez. Mikor elkezdem a beszámolóm írását, még nem tudom, nem nekrológ lesz-e belőle. Sok mindent átéltünk az elmúlt évek alatt. Folyton ott lebegett a rendezvény felett a pénzhiány miatti megszűnés veszélye. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy egy pár órás tűzszertartással nem lehet kitölteni négy napot. Ugyanakkor a négy napra szükség van, mert egy pár órás dolog miatt nem éri meg jurtástól összegyűlni az ország minden pontjáról. Persze minden mindennel összefügg, ha lenne pénz, akkor talán könnyebb lenne programmal kitölteni az időt. És ezzel el is érkeztünk az időszerű jó hírhez: a diósgyőri vár nemcsak hogy befogadta a rendezvényt, hanem ahogy mondani szokás, egy ellenállhatatlan ajánlatot tett. Miskolc városa állítólag teljes mellszélességgel kiállt mellette és minden támogatást megadott neki (ami Budapesten azért nagyon hiányzott). Ezzel megnyílt az út a profi idegenforgalmi rendezvénnyé válás előtt. Akik ebből élnek, azok számára ez egy nagyon jó hír lehet. De a dolog mégsem ilyen egyszerű. A fényünnep ugyanis nem üzleti, szórakoztató rendezvénynek indult. Létrehozóit kizárólag az őseink iránti tisztelet vezérelte (legalábbis így kommunikálták kifelé), amit a nyilvánosság kizárásával is megtehettek volna, de azért szívesen látták a hasonló gondolkodású érdeklődőket is. Ez egy olyan dolog, amit elsősorban lélekben kell átélni, ezért fokozatosan leépítették a lovas juniális fénykorára jellemző lovasbemutatókat is (vagy csak nem volt rá pénz és így magyarázták ki?). Ha tovább mennek a diósgyőri úton, akkor ennek vége. Persze vannak érvek a másik serpenyőben is. Az új helyszínre költözéssel egy új közönséget is elérhetnek és terjeszthetik a magyar múlt ismeretét (lemondanak viszont a budapestiekről, mert ide már nem lehet akár mindennap kiugrani, mint mondjuk a Hajógyári szigetre).

Van egy szempont, ami szerint egyértelműen negatív a mérleg. Jelen sorok írója ezt olyannyira fontosnak tartja, hogy már a kezdetek óta küzd ezzel a kérdéssel. Ha azt halljuk, hogy ókori Róma, akkor azonnal megelevenedik mindenkinek a lelki szemei előtt a múlt. Hiszen mindannyian láttunk kosztümös történelmi filmeket, ismerjük a múzeumok gazdag anyagát, vannak csodálatosan illusztrált történelemkönyveink, a római írók szinte személyes ismerőseink, tudjuk milyen hajóik voltak, milyen fegyvereket használtak, hogyan öltözködtek, stb. De ha azt halljuk, honfoglaló magyarság, hát bizony se kép, se hang. Lelki szemeink előtt nemigen jelenik meg semmi. Nincsenek nagyszabású filmek, roskadozó múzeumi üvegszekrények, gazdagon illusztrált történelemkönyvek, stb. Ne is folytassuk. A korábbi évek ennek a lehetetlen állapotnak a mérséklésére adtak némi lehetőséget. Készíthettünk olyan képeket, amelyek némileg pótolhatták ezt a rémületest űrt (ha már a történészek, filmesek, könyvillusztrátorok nem tették ezt meg). Úgy érezhettük, újjászületett a múlt. De azzal, hogy egy pusztai nép örökségét bevitték a városba, megfosztották az eredeti környezetétől. Takaratlan XXI-ik századi környezetben nem lehetünk időutazás részesei, a képekről nem lehet eltüntetni a huszonegyedik századot.

Összefoglalva: üzletnek lehet, hogy jó lesz, de az eszmei lényege elveszett. Legalábbis e sorok írója jelenleg (még a rendezvény előtt, a helyszínválasztás ismeretében) így érzi. És végtelenül örül, hogy oly sok képet készített a korábbi években (amikor még lehetett, bár akkor is folyton retusálni kellett őket).

A hetedik Fényünnep

Die siebente Zeremonie / The seventh ceremony

Az ünnep idén is négynapos volt, szombattól keddig. Miután időpontja a nyári napfordulóhoz kötődik, a mi életünk viszont a hétvégékhez igazodik, nem könnyű a kettőt összehozni. Az idei ünnep keddre esett, az emberek viszont inkább csak hétvégén érnek rá, nyilván ezért kellett már szombaton elkezdeni.

A Hunnia jurta falu a vár melletti fürdő területén épült fel, a közönségprogramok pedig a diósgyőri vár árkában zajlottak. Az első két nap a dobosoké és az íjászoké volt a főszerep, köszöntők hangzottak el, illetve őseink világáról szóló előadásokat lehetett meghallgatni. A hétfői nap pedig a nemesedés napja volt, a lelki felkészülésé. A rendezvényről többször hírt adott a helyi sajtó, a város vezetősége is kiállt mellette, ennek ellenére túlzás lenne átütő sikerről beszélni. Persze ismerve a város közelebbi múltját, senkinek sem lehettek illúziói. Mégis volt egy olyan vélemény, hogy azért itt is élnek (ha kisebbségben is) magyar szellemiségű emberek, miattuk érdemes volt eljönni. Mindenesetre nem sokat láttunk közülük, a rendezvény kongott az ürességtől. De talán jobb is volt így. Mert ha arra gondolunk, hogy miket írtak be a helyi médiák fórumaiba (ahol a neopogány volt a legenyhébb jelző), akkor jobb, hogy otthon maradtak és inkább látatlanban nyilvánították ki a véleményüket.

De ha már ilyen töményen találkozunk a zsigeri elutasítással, akkor érdemes lenne végre megfogalmazni, hogy miről is szól ez a rendezvény. Mert az már világos, hogy elsősorban mégsem turisztikai (pénzkereső) céljai vannak. A közönségcsalogatás inkább a kísérőrendezvények feladata, de itt sem a szórakoztatás a lényeg, hanem a főcél iránt fogékony érdeklődők számára egy rá találási lehetőséget biztosítani. Mert a szertartást titkos szervezetként, egy világtól elzárt helyen is megtarthatnák. De nem ezt teszik, tehát ezek kvázi népszerűsítő és toborzórendezvényeknek is tekinthetőek, bár nyilvánvaló, hogy az inkább szórakoztatásra, mint aktív ismeretszerzésre vágyó tömegek nem fogják megrohanni.

Mi a táltosok feladata? Egyszerűen megfogalmazva: közbenjárás népük érdekében a földöntúli hatalmaknál. Mindig vannak időszerű gondok, amelyek megoldásához segítséget kell kérni. Jelen állapotunkban két nagy bajunk van: feldarabolták és elvették a hazánkat, mi pedig fogyunk, egyre csak fogyunk (mind lélekszámban, mint öntudatban). Tehát ezen ügyekben kell a földöntúli hatalmak segítsége.

Ha a régmúlt időket akarjuk rekonstruálni, kétféle módon járhatunk el. A kísérleti régészet megpróbál mindent úgy helyreállítani, ahogy egykoron volt. Ez nagyon hasznos lehet, mert megtudhatjuk belőle, hogy egykoron hogy volt. Mi azonban ma élünk, számunkra az is érdekes lehet, hogy az egykoriak, ha ma élnének, ma mit tennének. Tehát nem másolni akarjuk az egykori tetteiket, hanem folytatni, továbbvinni őket a mai kor mai kihívásai közepette. Ezért áll a szertartás középpontjában a szülőföldeink egyesítése, és ezért tartunk Névadó szert is.

Ennek a kimunkálása zajlik már évek óta. Most is vannak nagyszerű újdonságok. Az idei ünnepre elkészült gyönyörűen faragott Magyarország asztal vette át a Tűzoltár szerepét. A Névadó szerre pedig faragott bölcső készült.

A szernek már a kezdetek óta része a Csíksomlyói kereszt, nemzeti összetartozásunk szimbóluma. Valószínűleg ez a kereszt szüli a felületes szemlélőkben a legtöbb értetlenséget. Nem ismervén ugyanis az igazi jelentését, simán keresztény szimbólumnak tekintik és nem értik, mit keresnek alatta a sámándobosok...

A Tűzszertartás

A nagy nap, a nyári napforduló napja idén keddre esett. Az 1. számú jurtában kora reggel összeült a Nemzetségfők tanácsa (ezt a korábbi években már sikerült lencsevégre kapnunk). Délben az elemek köszöntésével kezdetét vette a Tűzszertartás. A sámándobosok és a Fényhozók közreműködésével először a Tűz elem fogadása történt meg: a nagyítóval összegyűjtött napsugarak lángra lobbantották a Tűzoltáron elhelyezett áldozati edény tartalmát (ezt a tűzet majd a Fényőrök őrzik estig, amikor is ezzel gyújtják meg az esti nagy szer tűzet). A Víz elemet egy madárfejű avar-kori fekete korsóban hozták. Az idei esztendő nagy újdonsága, a Levegő elem fogadása kérdésének megoldása. Miután a levegő nem megfogható, az elmúlt években a fű elemet használták helyette (nyilván emlékezve a fehér ló mondában betöltött szerepére). Az idei évben aztán megjött a zseniális ötlet: egy kürtbe fújva sikerült megjeleníteni a Levegő elemet is. Igaz, még így sem tehető rá a Tűzoltárra, de legalább már szerepelt a szertartáson. Utolsónak a Föld elem maradt. Ezt azonban nem volt elég egyszerűen csak köszönteni, ennek kapcsán került sor a magyar földek jelképes egyesítésére. A nemzetségfők minden évben elhoznak egy-egy marék földet a szülőföldjükről, ünnepélyesen egyesítik egy faedényben és ezt is a Tűzoltárra helyezik a Tűz, a Víz és az odaképzelt Levegő mellé. Még eljártak egy botolós szertáncot a leendő Szertűz farakásánál, ezzel a szertartás első része befejeződött.

A délután beszélgetéssel telt, látogatóban a nemzetségeknél. A fényőrök szorgalmasan vigyázták a Tüzet és este meggyújtották vele a nagy szer tűzet, megvolt a Boldogasszony tánc, elhangzott a magyar táltosok üzenete, a lovas fényvívők szétvitték a tüzet, amivel minden nemzetség sátra előtt meggyújtották az őrtüzeket. De ezeket az idén jelen sorok írója már nem láthatta, mert indulni kellett vissza Budapestre. Hiába no, Diósgyőr messze van.

Der Feuerzeremonie

Die Schamanen gehören zum vorchristlichen Welt der Ungarn. Ihre Aufgabe war eine Verbindung herstellen zwischen den Leuten und den übernatürlichen Mächten. Man kann versuchen, diese alten Tätigkeiten wiederaufzubauen. Aber es ist besser, wenn wir vorstellen, was sollte ein Schamane heute tun? Welche sind die heutigen Probleme, für welche wir Schamane Hilfe brauchen? Der erste ist, dass unsere Heimat aufgeteilt und geraubt wurde. Wir müssen es wieder vereinigen. Das zweite ist, wir haben zu wenige Kinder und langsam vom Aussterben bedroht.

Die Zeremonie mit der Ankunft die vier Grundelemente beginnt. Man hat das Feuer aus den Sonnenstrahlen mit der Hilfe eines Vergrößerungsglases erzeugt. Das Wasser holt man in einen schwarzen Keramikkrug mit Vogelkopf (sein Original stammt von der Zeit des Awaren). Man hat die Luft mit blasen eine Horn darstellt. Man sammelte die Erde aus den vier Himmelsrichtungen zusammen, jeder Teilnehmer holte es aus seinem Wohnort. Wir konnten so den Grund unseres Vaterlandes symbolisch wieder vereinigen. Man legte das Feuer, das Wasser und die vereinigte Erde auf dem Feueraltar. Das ist ein neu angefertigter, schön geschnitzter Tisch. Die Tischplatte zeigt die Karte Ungarns. Die Elemente bewahren die Wächter des Lichtes zum Abend, wenn der zweite Teil der Zeremonie stattfindet (die große Zeremonie Feuer, usw., was wir in vorherigen Jahren bereits fotografiert haben).

The fire ceremony

The shamans belong to the pre-Christian world of the Hungarians. Their task was a connection produce between the people and the supernatural powers. One can try to reconstruct these old activities. But it is better if we introduce what should a shaman do today? Which are the today's problems for which we need shaman help? The first one is that our native country was split and robbed. We must unite it again. The second is that we have too few children and are slowly becoming extinct.

The ceremony with the arrival the four basic elements begin. One has generated the fire from the sunrays with the help of a magnifying glass. One gets the water in a black ceramic jug with bird's head (his original comes from the time of the Avars). One has the air with blow a horn explains. One collected the earth from four directions together; every participant got it from his place of residence. We could unite thus the ground of our native country symbolically again. One laid the fire, the water and the united earth on the fire altar. This is a newly made, nicely carved table. The tabletop shows the map of Hungary. The elements preserve the guards of light to evening when the second part of the ceremony takes place (the big ceremony fire, etc. of what we have already taken a photo during previous years).