II. Magyar Fényünnep 2006

Óbudai / Hajógyári sziget, 2006. Napisten (június) hava 23.

Alt-ungarische Schamane-Zeremonie des Lichtes
in der Sommersonnenwende am 23. Juni 2006

Old-Hungarian shaman ceremony of the light
in the summer solstice on the 23rd June, 2006

A Nemzeti Lovas Marketing Társaság nyolc évvel ezelőtt rendezte meg az I. Budapesti Lovas Juniálist, ezt a régóta nagy hiányt pótló kezdeményezést. A hagyományteremtő rendezvény célja az volt, hogy a Hajógyári Szigeten látványos szórakoztató lovas programnak lehessen részese a főváros és környéke lakossága. A merész gondolat jól előkészített szervezéssel párosítva egy-két év alatt elérte a várt sikert. Minden alkalommal újabb résztvevők gazdagították a két napos rendezvényt. Hatásukra méretében, színvonalában és hangulatában kialakult egy teljesen önálló arculatú lovas fesztivál.

Úgy tűnik sikeres volt a tavaly csatlakozottak hagyományalapító szándéka is: idén is megrendezésre került a jurta találkozó és a tűzünnep. Illetve úgy látszik, hogy tavaly óta kicsit érlelődött a dolog, mert átkeresztelték Magyar Fényünnepre, a jurta találkozóból pedig Hunnia jurta falu lett. Igazuk lehet: a nyári napforduló valóban inkább szól a fényről, mint a tűzről (bár sok helyen meggyújtják ilyenkor). Az is igaz, hogy nem a jurták találkoztak (bár tulajdonképpen azok is), hanem inkább a lakóik, akik ezentúl nem akármilyen jurtákban, hanem a jurta faluban laknak (és közben megünneplik a fényt). A többi körülmény változatlan. A rendezvény idén is a Budapesti Búcsú rendezvénysorozat keretébe illeszkedő, immáron nyolcadik Budapesti Lovas Juniálishoz kapcsolódott, testvériesen megosztva az erőforrásokat és a látogatókat is.

A Fényőrök tanácsának üzenete

Die Nachricht des Rats des Schützen des Lichtes
The message of the council of the shooter of the light

"A nyári napforduló idején világszerte és Magyarországon is megszentelt tüzek láncolata világít az éjszaka sötétjében. Együttlétünk különlegessége a résztvevők, a helyszín és az ennek otthont adó jurta falu. A múlt, a jelen, a jövő a mai ember számára külön korszakot jelent, s a benne lévő egységet már nehezen észleli. A spirituális úton járó ember világosodó emlékezettel kezdi hordani jelenében a múltat, amelyből állandóan merít, folyamatosan jövővé alakítja. A magyar nemzetségfők jurtáikat megjavítva, lelkükben és birtokaikon rendet téve, a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Pontosan úgy, mint elődeik évezredeken keresztül. Erre az egy napra kilépünk a mából, és bejárjuk a végtelent."

A jurta falu és élete (2006. június 21-25.)

Das Jurtendorf und sein Leben
The yurt village and his life

A jurta falu magját a 24 hagyományőrző nemzetségfő ellipszis alakban elhelyezkedő jurtái képezték. A jurták bejáratai a körbezárt tér gyújtópontjai felé néznek, ahol a napoltár állt és ott őrizték a megszentelt tüzet is. A középpontból nézve mindenkinek a jurtája abban az irányban helyezkedett el, amerről érkezett. Ezek mögött helyezkedett el a többi jurta. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez volt Európa legnagyobb jelenkori jurta faluja (még ha hivatalos Guinness rekordként nem is jegyezték be). A falu építése már dobszerdán megkezdődött (június 21.), a csütörtök pedig a tanítás/tanulás napja volt (érdekes kultúrtörténeti előadásokkal "a négy őselem szellemében"). A látogatók csodás jurtákkal, korabeli viseletekkel, berendezési, kultikus és használati tárgyakkal találkozhattak, de láthattak íjászokat, hallgathatták a sámándobolókat és még ősi művészetünk mai újjáteremtőihez is szerencséjük lehetett. Idén is feledhetetlen élmény volt a jurták között, természeti környezetben legelésző lovak látványa. Hihetetlen, hogy mennyire a szívünkhöz/lelkünkhöz nőttek ezek a csodálatos állatok, hiába élünk a nagyvárosi kőrengetegben. Sőt, még a mangalica malacok arcvonásai is nagyon nemesnek tűntek (ráadásul még a farkuk is kurta volt, úgy ahogy illik!). Ha megnőnek szép nagy disznó lesz belőlük. Ez bizony így van rendjén, mert ha magyar, még a disznó is szép.

A Tűzszertartás (2006. június 23. péntek)

Die Feuerzeremonie
The fire ceremony

A szertartások a jurták által közrefogott területen, a napoltár körüli szent területen zajlottak. Itt fogadták a csíksomlyói üzenetet és itt végezték el a szülőföldeink (amiből minden nemzetségfő hozott magával egy maréknyit) egyesítését célzó szert is.

Pontban déli 12 órakor meggyújtották a napoltáron a szent tüzet, amire aztán a fényőrök vigyáztak egészen estig, amikor szertartásosan fellobbantották vele a Szeretet, a Megbocsátás és Egység tüzét, ahol Heffner Attila, Sólyomfi Nagy Zoltán és az Almaffy dobkör tagjai tartották a szert. A szertűz mellett felállított, Csíksomlyót megjárt zarándokkereszt figyelmeztetett minden magyar összetartozására. Az égieket nagyon megzavarhatta a szertartás, mert kiadós esőt zúdítottak alá, de ez sem a szertüzet, sem a résztvevők lelkesedését nem tudta kioltani, viszont az utána megjelenő szivárvány nagy reménységet öntött a szívekbe. Végülis a szer, az eső, és a tűz egy olyan óriási lelkesedéssel átélt felejthetetlen közös élményünké vált, amire korábban senki sem számíthatott.

Sötétedéskor a Föld szívének dobogását jelző hét dobütés után bevonult a 24 lovas fényvivő és fáklyákkal elvitték a tüzet a jurták előtti nemzetségi tüzek fellobbantásához. És lobogtak ezek a tüzek még sokáig a jurták előtt, a sötét éjszakában, a meditáló emberek gyűrűjében.

A pozsonyi csata (2006. június 25. vasárnap)

Die Schlacht von Preßburg
The battle of Pressburg

Miután a szer tüzénél mindannyian eggyé váltunk, a további programokat már együtt kellett végrehajtanunk. A kiválasztottaknak ténylegesen is, a többieknek pedig lélekben. Mert a lelki átélés is fontos.

Örök hála a Hun Szövetségnek, amiért feltámasztotta az eltitkolás sűrű homályából a pozsonyi csata (907) emlékezetét. Egész életünkben azt sugalmazták nekünk, hogy örök vesztesek vagyunk, minden háborúnkat és csatánkat elvesztettük. Pedig hát itt van mindjárt egy győztes honvédő csata mindjárt a kezdetek kezdetéről.

Vasárnap a Lovas Juniális fénypontjaként újra megelevenedett a pozsonyi csata. A látványos programban 17 lovas és 32 gyalogos vett részt. Felvonultak a bennünket hazánkból kiirtani készülő bajor hadak (egy részüknek ugyan határozottan viking kinézete volt, de legalább kortársak voltak). Erőfitogtatással kezdték, hátha megijedünk. De nem voltunk ijedősek. Lovasságunk előbb felvonult, mint hitték volna és a délceg Árpád nagyfejedelem vezetésével megindult a mindent elsöprő támadás. A bajorokat nem védte meg a pajzsuk (bár nagyon látványosan meghúzódtak mögötte), de legalább jó sírfedél lett belőle a csata után. A halottakkal borított csatamező bizony szomorú látvány, most ezen végiglovagolva vonta le a csata tanulságait a mesélő (narrátor). Bizony sokan tanulhatnának szavaiból ma is.

A magyar harcosok a győzelmet áldomással ünnepelték, amit kézből kézbe adott szarvból ittak. Nagyon finom lehetett, mert nagyon nyalták utána a szájukat.

Harci játékok (2006. június 24. szombat)

Kämpfende Spiele
Fighting plays

A győzelmet áldomással, majd harci játékokkal illik ünnepelni. Remek volt a tüzes íjászat. Újra megnéztük Kelemen Zsolt és csapata (a lovakat is beleértve!) bámulatos harci bemutatóját. A kisméretű hucul lovak (Sani és társai) lenyűgöztek bennünket fordulékonyságukkal és tanulékonyságukkal egyaránt. Nehéz elképzelni, hogy a nagyméretű lovak elleni éles harcban hogyan állnának helyt, de így a bemutatón csak csodálni lehet őket (jó, azért Kelemen Zsolt is kellett hozzá!).

Különleges esemény volt szombat este a Romantikus Erőszak együttes Magyar mondákat bemutató koncertje a lovas íjászok aktív közreműködésével.

A jurták bontása

Das Abbauen des Jurtendorfes
The dismantling of the yurt village

Miután megvédtük magunkat az ellenségeinktől és ápoltuk a kapcsolatainkat a barátainkkal, kezdődhetett a táborbontás. Ez mindig szomorú egy kicsit, mert azt jelenti, hogy vége van. Búcsúznunk kell.

A tábort elbontottuk, de a hazát megmentettük.

Befejező megjegyzések

Schlussbemerkungen
Final remarks

E sorok szerzője elsősorban a Fényünnep bemutatását tartotta feladatának, mégsem hagyhatja említés nélkül az azt befogadó VIII. Budapesti Lovas Juniálist sem. Szervezőit csak dicséret illeti, amiért évek óta tartó rettentő mennyiségű munkával létrehozták és életben tartották ezt a nagyszerű és példa nélküli rendezvénysorozatot. De adjuk át nekik a szót: "Magyarságunk lovas és népi kultúráját ilyen széles időintervallumban egyetlen hazai rendezvény sem jeleníti meg. Nagyszerű lehetőség volt, hogy több mint ezer évet élőképekben lapozhattunk át napjaink lovassportjának kialakulásáig. Sikeressége ellenére keserű szájízt az ad, hogy minden évben csökkenő támogatásban részesül a rendezvény. Az idén például ezért nem volt többek között lovagi torna és lovas kaszkadőr bemutató, szerényebb volt a résztvevők díjazása, ellátása és minimális összeg állt rendelkezésre az esemény beharangozására is. Szomorú tény, de egyúttal bizonyítja a szervezők és a résztvevők lelkesedését, önzetlenségét, áldozatkészségét, azonos gondolkodását, összefogását. Ezen nemes emberi tulajdonságokat pedig a jurták előtt szóló dalok, az isteni ige, áldás, egység, föld, víz, tűz, levegő szimbólumaival feltöltve kellően erősítették és védték. Aki részese volt a négy napos rendezvény élményének, abban biztosan tudatosodott a magyar génekben hordozott lovak iránti tisztelet és rajongás."

A rendezvénysorozatot a fővárosi önkormányzat támogatta anyagilag és ez furcsa következményekkel járt. A főváros vendégeként megjelent a mongol főváros küldöttsége, akiket a hagyományőrzők egy testvérnépet megillető, kitörő lelkesedéssel fogadtak. Megjelent azonban a vendéglátó budapesti főpolgármester is, akinek a szeretetével még a legelvetemültebbek sem vádolhatják meg a hagyományőrzőket. Ez volt ám a tökéletes csapdahelyzet: a mongol vendégekre való tekintettel mindenkinek be kellett érnie a fogcsikorgatós jó képet vágással. Tiszteletükre legyen mondva, iszonyatos önfegyelemről tettek tanúbizonyságot.