Az 'üst' piktogram - és a kettéosztásával alkotott székely és ótörök betűk

A kínai írástörténeti kultúrkör sajátossága, hogy piktogramok kettéosztásával is alkottak új jeleket. Ez egyaránt látható a kínai piktográfiában, s a székely és ótörök betűalkotások történetben.

Az 'üst' piktogram, az ótörök 'üstün (felső rész)', 'ötüg' (kér(d)és, ima, és a 'küzäč, *kazyan, kazan' ideogrammák.

A székely rovásírás 'u' betűje egyike volt jeltörténeti kutatásaink "szondázó", jeleinek. Hangérték jelölése: 'v' (u) a nikolsburgi ábécében. A korai székely feliratok készítői többnyire következetesen ragaszkodtak sajátos, hat vonallal róható rajzához. Később különböző rontott formái ismeretesek, mint pl. Telegdi János Rudimentájának "Hiszekegy" írásmutatványában: Ez már olyan rontott rajza az eredetinek, amikor jelentését régen elfelejtették, így rajza már nem "kötődött" piktogram előzményű jelentéshez.

Hasonló jel az akkád ideogrammák között is előfordul René Labat No. 562. egyik jelváltozataként,

de semmi köze a székely jelhez. Csupán eklatáns példája, hogy betűk (jelek) között a történeti kapcsolatot csak a közös írástörténeti kultúrkörbe tartozó, azonos piktogramra (jelentésre) visszamenő betűk (jelek) esetében lehet hitelesen bizonyítani. Más írástörténeti kultúrkörbe tartozó jelek (betűk) között akkor sem, ha bonyolultabb rajzukban is egyezőek, de piktogramra visszamenő jelentésük különböző. A csupán formai összevetés félrevezet, önmagában tudományos értéke nincs. Az akkád jel jelentése: "egy állati kétéltű". Hogy milyen állatról van szó, arra nem kapunk választ.

Miként a többi "szondázó" jelet, a székely rovásírás 'u' betűjének rajzát a kínai írástörténetben találtuk meg az 'üst' piktogramjaként. Először jóscsontok tanulmányozása közben, majd B. Karlgren 1957, No. 834 h jel rajzaként:

834 a-f. * tieng / tieng: t i n g üst; kölcsönzés a nyugodtan (kényelmesen) ideogramma részére. b. Jin csont, c. Jin, d. Csou I, e. Csou I, f. (Kr. e. 1027- kb. 900) Csou II. (Kr. e. kb. 900-770). Az írásjel egy rajz. "g-i * tieng / tiäng / cseng" (Pek. szabálytalanul: csen) igazol, kiolvas egy jövendölésből (Su); jövendölő tudakozódás (Csouli); alsó fele egy hexagramnak [kettős trigram-jósjelnek] a Ji-king -ben (Su); egyenes (Ji); korrekt (Su); tiszta, valódi (Tso). Az írásjel valójában pusztán a *tieng 'üst' egy alkalmazása volt, kölcsönzésként a *tieng 'jövendölés tudakozódás'. De ebben az alkalmazásban az írásjegy kevésbé volt határozott, néhány összefoglaló vonalra volt egyszerűsítve.

Az 'üst' valósághű rajzai (b-f) a hun régészeti leletekből ismert talpas üstök. A régi kínai edények is részben hasonló talppal, vagy három lábbal rendelkeztek.

Az, hogy székely írásjelek közt jelen van a kínai piktogramból egyszerűsített jel, igen szoros kulturális érintkezésre vall a két népesség elődei között már a Jin-korban. (i.e. 18-12. század). Az 'üst' piktogram székely írásjele a kínai 'üst' (B. Karlgren 1957, No. 834 h) piktogram rajzából egyszerűsödött úgy, hogy a két középső párhuzamos vonalat elhagyták belőle. A székely és a kínai 'üst' rajzának használata csak a Jin-korban kapcsolható össze a hunokkal (akiknek a régészeti anyagában övveretként látható), mert később ezt a sajátos (h) rajzát a kínaiak már nem használták, így átvételére később már nem volt lehetőség.

Az üst az 'Ég' jelképe lehetett. Ezért használták jóscsont feliratokon kérdezésre. Az üstöket (áldozati) ételek főzésére (is) használták. Erre utal Karlgren 1957, No. 34 b Jin-kori jegye is, amely az üst piktogram rajzának alsó fele két (üstöt tartó?) veszővel:

Jelentése: "a kind of ritual vessel" - "egy fajtája a rituális edénynek".

A mongóliai sziklarajzok gombafejű íjászainak "gombafejei" az üstök (egy részének) fülein és peremén is ott vannak, de nem csak "díszként". Jelzik (a késő utódoknak), hogy az üst - Ég-hitünk (egyik) jelképe lehetett, az ősök megjelenített gombafejével szakrális egységet alkotott. Így áldoztak az ősök emlékének, akik - hitük szerint - üdvösségre jutottak a mennyben. Ezért vannak (lehetnek) ott gombafej jelképeik az üstök peremén és fülein.

Az üstök anyaga általában a természetes réz és bronz volt a benne lévő szennyeződésekkel, így összefüggés mutatható ki az üstök anyaga és az érclelőhelyek (szennyeződései) között. Az Európában talált hun üstök előzményei nem a szkíta-szaka üstök voltak, hanem a kínai Nagy Fal vidékén és Mongóliában talált réz és bronzüstök. Ez is bizonyítja az ázsiai és európai hunok azonosságát.

Magasságuk 3 cm-től (Minuszinszk) 99 cm-ig (Törtel, Magyarország) terjed. A temetkezési üstök a lényegesen olcsóbb cserépből készültek. De réz híján nem csak a temetkezési üstök.

Érdy Miklós 125 bronz, 98 kerámia, és 35 sziklarajzról ismert hun üst adatait gyűjtötte össze múzeumokból, raktárakból, és az irodalomból. A hun üstleletek nyomán megállapítja, hogy a hunok nyugat felé húzódása főként a steppe és az erős területek határvidékén történt. Ott, ahol az üstleletek vannak, ott kellett legyenek hosszabb-rövidebb ideig egykori használóik is. Az üstök hat térségben "sűrűsödnek össze", valamint az Aral tóba ömlő Szir-darja és Amu-darja mentén. (Érdy 2001. 130)

A hunok az üstleltek által jelzett uráli jekatyerinburgi átjárón vonultak át Európába, ahol a Transzszibériai expressz is áthalad az Urál hegységen. Egy másik lehetséges út - Érdy szerint - az Urál-folyó völgyében lehetett. Az Urál-hegység déli része és a Kászpi-tenger között nincsenek üstleletek.

Nyelvtudományunk az 'üst' szót ismeretlen eredetű szónak tartja. Írásmódjára - sajnos - csak kevés, és késői adatunk van: 1395 k.: yst; 1405 k.: wsth; 1533: Ewst - üs. (TESz) A feljegyzésekből csak annyit tudunk nagy megállapítani, hogy: 1395-ben: ist (?), 1405-ben és 1533-ban már üst -nek ejtették. Ott, ahol az "írnok" nevét leírta.

A nikolsburgi ábécében hangértéke v-betűvel van jelölve. Korai latin betűs írásunkban a hangok rögzítésének nem voltak még kiforrott szabályai. A szerzetesek "írnokok" származása szerint németes, franciás, latinos írásmódok léteztek, amelyekkel a különböző nyelvjárásokban előforduló magyar hangokat rögzítették. Nyelvjárási eltéréseink lényegesen nagyobbak lehettek a mainál.

"Tudvalevő azon felül, hogy a latin betűsor elégtelen a magyar hangok leírására, elégtelen volt már a XI. században is, s ezen még az a változatosság sem segített, hogy a különböző nemzetek ejtése az egyes latin betűkhöz új, a latinban ismeretlen hangértékeket csatolt. Ezért XI. századi helyesírásunk úgy segített magán, hogy a latin hangrendszerben hiányzó hangokat, egy-egy hozzájuk közel álló hang betűivel jelölte, például az ü-t u-val (vagy v-vel, ez utóbbi azonban eredetileg csak alakváltozata az u-nak), pl. cues (olv. kües) 'köves', kurtuel (olv. kürtwél) 'körtvély' stb.; az ny-et n-el, pl. 1055: lean (olv. lëány), brokina (olv. brokinyá) 'berkenye' stb. Így egy-egy betűnek több hangértéke is volt, például az u betű jelölte az u, ú, ü, w (később v) hangokat, a g betű a g, gy ~ dzsj hangot, a z betű az sz, z hangot, az s betű az s, sz, cs hangot, stb. Viszont ugyanazt a hangot e kiforratlan helyesírási rendszerben több betű is jelölhette, például az sz hangot z, s, az ny hangot gn, n, a ch hangot ch, h, majd c is stb. stb." (Bárczi Géza: A magyar Nyelv Életrajza).

Az ü-hangot v és u betűvel is jelölték. Az jelet u betűként használták és v-vel jelölték hangértékét, mintha az 'üst' korabeli kiejtésének akrofoniája a hangérték adásakor u lett volna! Igaz, az u hangot többnyire v betűvel jelölték, pl.: "1138: Vdvori, Vdvory sz. hn." (Udvary), vagy: "1229: Vnica szn.", (Unoka), stb. Lehetséges, hogy szókezdő u-val ejtettük 'üst' szavunkat? Nincs rá adatunk.

A TESz 'üst' szavunkat ismeretlen eredetűnek határozza meg. Mi nem így látjuk, mert az "üst"-ről már tudjuk, hogy az Ég jelképeként áldozati ételt főztek benne az elhunytak (az ősök) emlékére, akik - a mongóliai kőrajzokon látható gombafejeikkel - ott vannak az Ég szakrális jelképének peremén és fogantyúin. Így jelenítve meg az ősöket.

Vizsgáljuk meg: mi köze van 'üst' szavunknak 'üsti' szavunkhoz? - mert az utóbbi "szótöve" (úgy tűnik, hogy) egyezik 'üst' szavunkkal és jelentése: 'ősi': 1395: k.: yst - 1317/1329: Isty (yst - isti); 1405 k.: wsth - 1405 k.: hwsti (üst - üsti); 1533: Ewst - 1500: Ewschy [Értsd: Ewsthy] (üst - űsi [Értsd: üsti]. (MNy. 13: 256 Ősi a.). Az "1460: vsthy" írásmódjára nem találtunk korabeli szópárt 'üst' szavunk feljegyzései között.

Időrendben is meglepő hasonlóságot mutat 'üst' és 'üsti' (ősi) szavunk írásmódja. Az 'ősi' szó Isty, hwsti, vsthy változataiban "benne van" 'üst' szavunk!

1405 körül már 'üst'-nek és 'üsti'-nek ejtettük e két szót. Márpedig, ha az 'üsti' szót 'ősi' jelentéssel használtuk, akkor az 'üst' sem lehet más, mint az es > is > üs (ős) szó t kicsinyítő képzős változata.

A feljegyzések szerint 'ős' szavunk írásmódja: 1138/1329: Esu, vsu, Isedi; 1198: vs; 1211: vus. Tehát 1198-ban és 1211-ben már szókezdő ü-vel 'üs'-nek is ejtettük (ejthettük) 'ős' szavunkat, miként 1460-ban vsthy (üsti) szavunkat is. Mindhárom esetben v betűvel (is) írták a szókezdő ü-hangot, amely "eredetileg csak alakváltozata az u-nak".

Az 'üst' piktogram betűhangértéke a nikolsburgi ábécében úgy "akrofoniás u", hogy v betűvel az u és ü hangot is jelölték, tehát a v betű ü és u (hangot) hangértéket egyaránt jelölhet. A két lehetséges közül az ü volna a helyes hangérték, mégis u betűként használták. Ennek oka (végignézve a TESz-ben a korabeli u-hanggal kezdődő szavakat) az lehetett, hogy nem volt olyan ideogramma vagy piktogram, amelynek jelentése u-hanggal kezdődött. Valamint az, - és lehet, hogy ez utóbbi a nyomatékosabb indok: az önazonosság kifejezésére és megtartására (emlékeztetőül?) fel akarták használni a legjellemzőbb szakrális tárgy: az 'üst' piktogramját.

A jel egyszerűsített változata a jobboldali vonalának elhagyásával (egyszerűsítésével) a kylveri gót jelrendszerben p hangértékkel látható. A mediterránumban és Észak-Európában jellegzetes rajzának előzménye nincs, így más átvett jelekhez hasonlóan jelenléte a hun-gót kapcsolatok lehetséges bizonyítéka a gót jelrendszerben. Hangértéke talán a német Pauke 'üstdob' szó gót 'üst' szavának előzményével kapcsolatos, de ez további vizsgálatot igényel.

Az ótörök jelrendszerekből az 'üst' piktogram rajza betűként hiányzik. Egyetlen kőrajzos előfordulása az Abai Kazak Nemzeti Pedagógiai Egyetem Ótörök írás Adatbázisában az orhoni feliratok "darvi" elnevezésű gránit sziklacsoport lelőhelyén került elő ótörök feliratok között. De nem ótörök. A hat jelből álló piktográf (?) feliratban egyetlen ótörök betű sincs, amelyik az ótörök felirat típusok bármelyikének betűi között előfordulna:

Az 'üst' piktogram alakja csak a hunok régészeti anyagában ismeretes eddig övveretként. Az ótörök jelalkotó a piktogram rajzát kettéosztotta. Felső felét úgy az orhoni - mint a jenyiszeji jelrendszerben ü és ö hangértékű betűként látjuk. Rajza alapján meg tudjuk állapítani, hogy a piktogram felső részének megnevezésével: "üstün, üsdün ober, oberer, oberhalb, mehr als üstün, yukarda" (felső, felsőbb, felső fél) (AlttGramm) nyerte el akrofoniás ü hangértékét. Az üst a török népeknél is az 'Ég' jelképe volt.

A 'felső, felső fél' jelentés vonatkozhat a piktogram felső felére, de a "világ" felső részére is, amennyiben a "tänri Himmel, Gott, götlich Majestät tanri, hazletleri" (Ég, Isten, isteni, fenség) (AlttGramm) jelképeként, aljával felfordítjuk az üstöt.

Így az akrofoniás ö hangérték az ótörök - "ötüg Bitte, Gebet, Eingabe, Frage dilek, dua, istida, sual" (kérés, ima, beadvány, kérdés) (AlttGramm) szó akrofoniája (lehet), ami a "felsőbb" hatalom, a 'tenri' (Ég-isten) felé irányul.

A kettéosztott 'üst' piktogram felső részének hangértéke betűként az 'üstün' (felső, felsőbb, felső fél) és az 'ötüg' (kérés, ima, beadvány, kérdés) szavak alapján: akrofoniás ü, és akrofoniás ö.

Az 'üst' piktogram kettéosztott alsó fele akrofoniás hangértékével (szókezdő hangjával) magát az üstöt nevezi meg az orhoni: és a jenyiszeji: (már erősen rontott rajzú) változatban.

A kettéosztott 'üst' piktogram alsó részének hangértéke betűként a küzäč és *kazyan, kazan (üst) szavak alapján: akrofoniás k1 (q1). Mély hangrendű magánhangzókkal harmonizál.

Eredmények

A székely u hangértékű betű a kínai írástörténet Jin-kori 'üst' piktogram néhány vonalra egyszerűsített változatának tovább egyszerűsített változata. A kínai írástörténetben a jóscsont feliratokon "jóslat-tudakozódás, kérdezés" céljára "kölcsönözték". Később sajátos rajzát a kínaiak már nem használták, így fontos bizonyítéka a Jin-kori protohun - kínai írástörténeti kapcsolatoknak.

Az 'üst' piktogramból képzett betű hangértékének jelölése a nikolsburgi ábécében úgy "akrofoniás u", hogy korai latinbetűs írásunkban v betűvel az u és ü hangot is jelölték. Az ismert székely feliratokban 'u' hangértékkel használták.

Az ótörök jelrendszerekből a (teljes) piktogram rajza hiányzik, csak a "darvi" elnevezésű gránit sziklacsoport lelőhelyén került elő egyetlen alkalommal ótörök feliratok között. De nem ótörök, hanem hun, mivel rajzolata övveretként hun régészeti leletként került elő.

Az ótörök jelalkotó a piktogram rajzát kettéosztotta. Bal-felső részének rajza a 'felső, felsőbb, felső-fél' jelentésű, "üstün, üsdün" szavak alapján akrofoniás ü, és az 'ötüg' (kérdés, kérés) szó alapján akrofoniás ö. A kettéosztott piktogram jobb alsó része a 'küzäč' és *kazyan, kazan (üst) szavak alapján: akrofoniás k1 (q1). Mély hangrendű magánhangzókkal harmonizál.

A jel más származtatása, vagy más (kultúrkörből való) átvétele téves feltevés.

A 'vas' (fém) ideogramma, és az ótörök lt, ld hangkapcsolat.

Hangérték jelölése a nikolsburgi ábécében: ew. "Fémneveink közül egyedül a 'vas' szó eredete nyúlik vissza az urali korig. Eredeti jelentése 'valamilyen érc; irgendein Erz' volt. Mivel azonban a régészet tanúsága szerint az újkőkornak a bronzkorba torkolló szakasza a rézkorszak volt, feltételezhető, hogy az Urál vidékén termésállapotban is előforduló rezet ismerték meg a fémek közül elsőnek. Ez esetben szavunk eredetileg 'réz; Kupfer' jelentésű lehetett.

Az elnevezés azonban nem okvetlenül járt együtt az illető fém megmunkálásával. Igy könnyen lehetséges, hogy az urali ősnép lakóhelyének környékén, mocsarakban, tavakban előforduló barnás vasréteget (gyepvasat) vagy az Urál vidék felszíni vasércét nevezte meg ezzel a névvel - anélkül, hogy megmunkálásával foglalkozott volna."

A vas legősibb jelentése valóban réz lehetett nyelvünkben, mert rajza az üst piktogram felső része, tehát rajzában is szoros kapcsolatban áll az üsttel:

>

A hun üstök anyagának elemzése során megállapították, hogy anyaguk tisztítatlan, természetes réz volt. A jel és a nyelvtörténet egymást példázza. Az üstök réz, bronz anyagát egykor 'vas'-nak neveztük.

Réz szavunkat nyelvtudományunk bizonytalan, talán kaukázusi jövevényszónak véli. "vö.: avar rez 'sárgaréz'." (TESz) Vas szavunk ősibb hangalakja 'vosu' lehetett, mert a kitaj átvétel megőrizte a szóvégi "sorvadó" 'u' hangot: ho-šu; kirgiz qaša. Úgy látszik, hogy 'vas' szavunk jelentésváltozása rézről a 'vas' fémre már Belső-Ázsiában végbement, mert az átvételek már 'vas' jelentésről szólnak. A kínai írástörténetben is felfedezhetjük a 'vas' ideogrammát, ahol az izom rajzára van rárajzolva, s így együtt izomerőt, fizikai energiát jelent. Kyril Ryjik No. 153c:

Jelentése: "un tendon, un fibre musculaire - egy ín, egy izomrost" "I. Force musculaire, vigueur, énergie physique, izomerő, erősség, testi fizikai erő".

Ryjik c rajzára tekintve rögtön eszünkbe jut "vasgyúró" szóhasználatunk, amikor gyermekünk izmosságát dicsérjük. Személynévként is: "1429: Georghius Vasgyuro dictus" (TESz)

Hangértéke: akrofoniás v a székely ábécékben.

Az orhoni ótörök jelrendszerben a 'vas' ideogrammának lt és ld hangértékeke van. Szóközi hangkapcsolatok jelölésére használták. Pld.: boldi, qildi, ya?ildi, stb. A t talán az ótörök "tämir eisern, Eisen demir" (vas, vasból való) (AlttGramm) Az lt és ld hangkapcsolat miben létét eddig nem tudtuk meghatározni. Valószínű, hogy szóközi (szóbelseji) hangkapcsolatról van szó, mint a kündü esetében. További kutatásokat igényel.

A jel a gót-germán jelrendszerekben 'e' hangértékkel van jelen. A gót 'vas': "eisarn n. eisen" (Friedrich Kluge: Die Elemente des Gotischen), tehát a gót betű hangértéke akrofoniás e. Bizonyítékaként a hun-gót történelmi és kultúrtörténeti kapcsolatoknak.

Eredmények

A székely jel rajza az üst piktogramjának felső része, az 'üst' fém (vas = réz, bronz) anyagának ideogrammja. A kínai írástörténetben az 'ín, izomrost' rajzával az 'izomerő, fizikai erő' megjelenítésére alkalmazták. Megfelel a "vasizom" kifejezésnek, miként az erős izomzatú gyermekre a "vasgyúró" kifejezést is használjuk. Előfordult személynévként is: 1429: "Georgius Vasgyuro dictus" (TESz) Betűhangértéke a nikolsburgi ábécében: akrofóniás v.

Az orhoni ótörök jelrendszerben lt és ld hangértékű, ahol a t és d hangérték összetevőket a t emir és a d emir (vas) akrofoniája adja (adhatja), de nem ismerjük a hangérték l összetevőjét. A pontos meghatározás további kutatásokat igényel.

A gót jelrendszerben akrofoniás e hangértékkel látjuk, mert a gót: 'e isarn / vas'. Bizonyítja a hun - gót történelmi és kulturális kapcsolatokat.

A jel más származtatása, vagy más (kultúrkörből való) átvétele téves feltevés.

Forrás: Szekeres István - virtus.hu 2009. szeptember 6.