Egy üst meg a párja(i)

Hatásos egybeesése a véletlennek Ciuperceni (Gombás) falu neve, és az itt talált hun üst négyszögletes fülein látható gomba díszítmény.

A rómaiak elhagyták Havaselvét, az ottmaradtak pedig szereztek maguknak egy hun üstöt. Egy halász hálója hozta fel a tó mélyéről a hsziungnu és hun művészet egyik legismertebb tárgyát, a bronzüstöt, ami jelenleg a bukaresti Történeti Múzeumban látható (62 cm magas és 18 kg). ("Értesüléseim" szerint kapott is érte egy nagyvonalú ajánlatot az egyik magyar múzeum részéről.)

Ázsiától Európa belsejéig, és sorban a Bánáton keresztül a Balkánig követhetjük nyomon azokat a helyeket, ahol a hunok végigvonultak és ha ideiglenesen is, csupán egy szertartás erejéig, leszálottak lovaikról. Rejtély övezi még, keveset tudunk a hunok vallásáról, ám kultuszuk egyik fontos tartozéka lehetett, nem a mindennapi életben használták az ismeretlen jelentőségű díszítő elemekkel gazdagított bronzüstöt. A csaknem azonos ornamentika állandó ismétlődése a bizonyíték, hogy itt kultikus tárggyal szembesülünk. A szakrális tárgyak mintái nem emléktöredéket hordoznak, de összefüggő jelrendszer lappang bennük, egy archaikus világszemlélet elemei rögzülnek átaluk és velük hagyományozódik a tudás. Ezek nem gépies ismétlések, hanem kommunikációs folyamatok, melyeket az újabb generációk befogadnak és egyben újraalkotnak mint "kulturális szöveget", így a közösség emlékezetében aktívan megőrzik azt a tudást (mintát, szimbólumot) ami áttöri a a hétköznapiságot és utat nyit az ősi világlátás és világmagyarázat felé.

Csupán találgathatunk a hunok rituális tárgyainak a jelentéséről, mert mára már elfelejtették ezeket. A hunok megkísérelték harciasan alakítani a történelmet, ám a végén a történelem csak megtörtént velük. Szakrális nyelvüket meg kell fejtenünk. újra meg kell értsük azt. Nem ismerhetjük tárgyaik értékét és használati célját sem addig, amíg ezt a nyelvet nem bírjuk és szimbólumai által közölt üzeneteket legalább meg nem sejtjük.

Az eddig feltárt üstök kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz. Akár a Pannóniai, vagy a Jászvásári, Havaselvi, Bánáti vagy Ázsiai hun bronzüstök vagy azok töredékei mindig azonos ornamentikát mutatnak. A minta részei a perem alatti vízszintes és az oldalán lefutó függőleges bordák, az ezekről rojtszerűen lelógó kerek, plasztikus díszek, és a négyszögletes fülek, az azokon lévő gomba alakú díszekkel. Ezeknek a motivumoknak nemcsak esztétikai minősége van. Feltételezhető, hogy a sámán ruháját díszítő csörgöket, rojtokat reprodukálja. A stilizált gomba forma pedig magát, a mágikus növényt, a sámánok kedvelt segédeszközét jeleníti meg, amely utat nyitott a szellemek világába, és jövőbelátást biztosított. Közösségi szertartásokon használhatták, füstáldozatot mutattak be vele vagy révülés előtt a sámán füstöléssel kábította el magát.

Az üstök minden bizonnyal rituális funkciót töltöttek be, akárcsak a görög Dipylon vázák formáját idéző Észak-Kínai "Hsiung-nu" vagy a Scorţarui "szkíta" bronzüstök.

Forrás: RMaria - virtus.hu 2009. március 29.