Árpád emléknap a Hősök terén

a pozsonyi csata 1105-ik évfordulóján

A 907. július 3-7. között lezajlott pozsonyi csatától (pontosabban csatasorozattól) számítjuk az Ópusztaszeren megalapított és máig fennálló magyar állam európai elfogadtatását. Ekkor dőlt el, hogy a Kárpátok övezte Hazát mindörökre meg kívánjuk tartani. Ez volt a magyar honvédelem első és egyben döntő jelentőségű, hosszútávra kiható győzelme. Ezután 123 évig nem merészeltek újabb támadást intézni Magyarország ellen. II. Konrád császár (1024-1039) 1030-ban indított nagy erejű támadását Szent István király a "felperzselt föld" taktikájának alkalmazásával verte vissza, amiben még mindig a magyar könnyűlovasság játszotta a főszerepet.

Ezen a napon kétszeresen is meg kell emlékeznünk Árpád nagyfejedelemről. Egyrészt ünnepelnünk kell a Hazát megmentő győztes hadvezért, másrészt emlékeznünk kell a hősre, aki életét áldozta ezért a Hazáért (a hagyomány szerint a csatában, vagy az ott szerzett sebesülése következtében vesztette életét).

Erre emlékezve a magyar hagyományőrzők

2012. július 7-én, szombaton

egész napos emlékünnepen tisztelegnek hőseink előtt a Hősök terén. A Haza minden részéből érkező, korhű viseletben megjelenő hagyományőrzők az Árpád nagyfejedelem szobra előtt felállított fakeresztnél róják le tiszteletüket a Haza megalapítója előtt és tesznek fogadalmat a Haza megvédésére.

Előadások mutatják be a pozsonyi csata előzményeit és körülményeit, de megismerkedhetünk az őseinkkel kapcsolatos legújabb kutatásokkal is.

Az ünnep hivatalos része a 16 órakor elhangzó Himnusszal veszi kezdetét. Ekkor hagyományőrző szervezetek, országgyűlési képviselők, történészek koszorúzásai, megemlékezései és előadásai követik egymást.

A Hazáért Mindhalálig!

/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\

Megjegyzés 1:	A fenti képek a 2011. évi Árpád napon készültek.
Megjegyzés 2:	A magyar hagyományőrzők már évek óta küzdenek egy méltó megemlékezésért. Volt olyan év, hogy még a Hősök terére sem engedték be őket. Sajnálatos módon az ún. Meleg Büszkeség Napjának nevezett provokatív felvonulást több alkalommal, így az idén is - tudatosan, vagy csupán műveletlenségből - az Árpád napra időzítették.

***
***       ***
*** 907 *** 2012 ***
***       ***
***

/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\

Beszámoló a 2012-es Árpád emléknapról

A rendezvényt mindig az évforduló napján tartják, ami idén szombatra esett. Ezt tekinthetjük szerencsének is és balszerencsének is. Szerencse, mert az emberek jobban ráérnek és balszerencse, mert a forró hétvégét kihasználva nagy a fürdőhelyek csábításának veszélye. Talán ez utóbbi működött, mert a látogatottság mintha nem érte volna el a kívánatos szintet. Igaz, nem egy nagy múltú, régi rendezvényről van szó, inkább a hagyományteremtő jelző lenne rá a jellemzőbb (bár már 2005 óta küzdenek érte - nagy ellenszélben). És hát valljuk be, túl nagy médianyilvánosságot sem kapott. Talán már mondanunk sem kell, hogy ezt a nyilvánosságot ismét a Népszabadság biztosította (mint annak idején a pozsonyi csata emlékezetének első felidézésekor, 2005-ben), már 11 nappal az esemény előtt és jó egy héttel megelőzve a Hunhír és a Kurultaj felhívását. Hiába no, újra beigazolódott a régi igazság, hogy az ellenségben jobban meg lehet bízni.

Ráday Mihály a lengetésre várható zászlók milyenségén köszörülte a nyelvét és nem hagyhatta ki a poént, hogy természetesen "minden valószínűség szerint szivárványos zászlók fognak lengedezni", bár beismerte, hogy ez undokság volt és azonnal bocsánatot is kért érte. Nyilvánvalóan az Árpádsávos zászló volt a bögyében, merthogy az "mint zászló- és pecsétmotívum, csak a XIII. század elején került Magyarországra a távoli Katalóniából." Vagyis hát nem a magyarok saját találmánya, csak import (nyilván kár vele nagyra lenni), ráadásul nem is Árpád korából való. De mit használt akkor Árpád? "A gond csak az, hogy honfoglaló eleink - majdnem bizonyosan - szintén piros zászlók alatt vonultak be a Vereckei-szorosnál a Kárpát-medencébe. A piros, a vörös, a bíbor ugyanis bizánci mintára az uralkodói szín volt abban az időben az egész ismert világban." Ajaj! Nem elég, hogy piros (vörös?), ráadásul ez is import. A széles történelmi tablóval aztán eljutunk egészen Petőfi Sándorig, aki ugyancsak piros zászlókról vizionált. Egy szó, mint száz, Árpádra is ilyen zászlóval kellene emlékezni. Azt ugyan Ráday Mihály is elismeri, hogy piros zászló mára a diktatórikus elnyomás szimbólumává kompromittálódott, de ezt nem érzi figyelembe veendőnek. És itt van a logikai bukfenc a gondolkodásmódjában. Az Árpádsávost azért nem tartja elfogadhatónak, mert "a XX. században, a két világháború között felfedezték, s egy újabb ideológia jelképévé tették. Amit e jelkép rajongói a II. világháború éveiben elkövettek, ma is nagyon sokakat sért, és mély fájdalommal tölt el." Tehát, amit piros zászlót lobogtatva követtek el, az nem sérthet senkit és nem is tölthet el mély fájdalommal, ezért nyugodtan használható, de az Árpádsávos büntetésben van hét évszázaddal importálása után élt állítólagos rajongói viselt dolgai miatt. Íme, a tipikus balliberális kettős mérce gyönyörű megvalósulása!

Nem szeretnénk, ha Ráday Mihálynak az általa oly nagyon szeretett színű zászlók hiánya miatt álmatlan éjszakái lennének, ezért mutatnánk neki néhány piros zászlót. A magyar hagyományőrzők ugyanis nem büntetnek színeket, zászlókat és jelképeket csak azért, mert érdemtelenek visszaéltek velük.

Egyébként abban igaza van, hogy a hagyományőrző rendezvényeken használt zászlók többsége nem feltétlen hiteles, rekonstruált történelmi zászló, ezek ugyanis a hagyományőrző csapatok saját zászlói, amelyeken történelmi motívumok jelennek meg. Tehát nem Árpád zászlóját használjuk, hanem saját zászlóinkkal tisztelgünk Árpád nagyfejedelem emléke előtt.

Mindezzel együtt köszönjük Ráday Mihálynak, hogy legalább vette a fáradtságot és megemlékezett az eseményről, szemben az állítólagos nemzeti oldal mély hallgatásával. Köszönetet érdemel Munkácsy festményének szép reprodukciójáért is, amit a piros zászló melletti bizonyítéknak szánt (bár a rajta lévő turulról mintha elfeledkezett volna...). És üzenjük, hogy nem kell aggódnia a "bámulatosan kerek (1105!) évfordulón" sem, mert Árpád nagyfejedelemről minden évben megemlékezünk, akár kerek az évforduló, akár nem.

(Idézett cikk forrása: http://nol.hu/archivum/20120626-milyen_lobogo_leng_a_hosok_teren_julius_hetediken_)

A megemlékezésre a Hunhír és a Kurultáj portál is felhívta a figyelmet, írásukban a csata lefolyását és későbbi hatását ismertették és sürgették, hogy a kulturális életünk vezetői is vegyenek végre tudomást róla.

Az egész naposra tervezett rendezvény végül csak késő délutáni lett, mert előtte a másságoké volt a tér. Így is kissé hosszúra sikeredett, túl sok volt a megemlékező beszéd és a hagyományőrző jelleg helyett inkább a politikai dominált. Ezt végigkövetni is kisebb hőstettnek számít, még akkor is, ha Árpádék idejében is ugyanilyen meleg lehetett.

A megemlékezők közül ki kell emelnünk Bertha Szilvia országgyűlési képviselő beszédét (akinek néhány képet is köszönünk). Egyrészt kifejtette, hogy Árpád annak idején biztosította a jövőnket, másrészt viszont népünk ellen ma is többfrontos támadás zajlik: folyik a nemzet egységes tudatának lerombolása, földjeink külföldiek kezére játszása, az egyének életének tönkretétele (adósságba hajszolás), a fiatalok külföldre menekülése, egy nemzet földönfutóvá tétele - vagyis az árpádi mű nincs befejezve, a küzdelem folytatódik.

"Mikor a nemzetek legtöbbje már feladta volna, minket, magyarokat, mindig vitt tovább valami, megpróbálni és hinni a lehetetlent, bízni Istenben... Megjegyzem, nem kevés nemzet süllyedt el a történelem tengerében, mert bennük nem volt meg mindez. De mi itt vagyunk.

És hát, hűen ezeregyszáz éves történelmünkhöz, újra a megmaradásért küzdünk. Sokszor úgy látszik, ismét szinte az egész világgal szemben. Ármány és aljasságok ellenében. Soraink közt újra és újra árulókkal, vagy árulóvá lett egykori bajtársakkal. Mert mindenki megmérettetik! És ki-ki gyengének találtatik.

De minden csalódástól, minden fájdalomtól csak egyre elszántabbak leszünk. Mert mi ilyenek vagyunk. Talán ezért kapunk ennyit a nyakunkba, mert a Jóisten jobban ismer minket, mint mi saját magunkat, és tudja mi kell ahhoz, hogy magunkhoz térjünk. A növekvő kétségbeesés adja meg az erőt minden további lépésünkhöz, és néha keserűségben, de szüntelenül reménykedve küzdünk a magyarság szebb jövőjéért. Sőt, a jövőjéért. Mert tudatosan, vagy ösztönösen, de mi, magyarok, mindannyian hiszünk az isteni igazságban és oltalomban. Hiszen, mi sem bizonyítja jobban annak létét, minthogy még mindig itt vagyunk.!

Már valódi életformává vált magyarnak lenni, amit százezrek élnek meg immár a mindennapokban is. És abban, hogy ma már itt vagyunk, minden nemzeti oldali szervezetnek része volt, legyen politikai, kulturális, hagyományőrző. Mindegyik végig küzdötte a maga harcát, betöltötte szerepét a történelemben.

Minden népnek olyan vezetői vannak, amilyeneket megérdemel.

Hát, mindenki, a saját fegyvereivel, továbbra is harcoljon azért, hogy többre hivatott magyarságunk ismét büszke nemzeté válva, méltó vezetőkkel az élén, mint erős, független ország, példaként állhasson a világ előtt. Higgyétek el, hogy mikor mi már mindent, tényleg mindent megtettünk, ami rajtunk múlik, akkor megkapjuk azt a hiányzó, szükséges isteni segítséget, ami a sikerhez kell még."

(Idézett beszéd forrása: http://www.gardamozgalom.org/budapest/20120713/pozsonyi-csata-megemlekezes-20120707-hosoek-tere)

Arpad Tag 2012

Der Überlieferung nach, Großfürst Arpad und seine drei Söhne in der Schlacht von Pressburg (907) gefallen. Sie waren die ersten Helden der ungarischen Heimat. Wir ehren jedes Jahr am 7. Juli in Heldenplatz in Budapest, vor seinem Denkmal.

Arpad Day 2012

According to tradition, Grand Prince Arpad and his three sons in the Battle of Pressburg (907) had died. They were the first heroes of the Hungarian homeland. We honor each year on July 7 in Heroes Square in Budapest, in front of his monument.